A csakfoci.hu már negyedik alkalommal jelentkezik rendhagyó, exkluzív szavazásával. A fociportál a 12 NB I-es klubtulajdonos, illetve vezető szavazata alapján választotta meg 2018 legjeit. Az év edzője kategóriában a DVSC csapatát irányító Herczeg András kapta a legtöbb voksot. Szakvezetőnk az Videoton mestere, Marko Nikolics előtt végzett az élen.
A végeredmény:
1. Herczeg András (DVSC) 6 szavazat 2. Marko Nikolics (MOL Vidi FC) 5 szavazat 3. Feczkó Tamás (MTK) 1 szavazat
Így szavaztak a tulajdonosok, kubvezetők:
Kubatov Gábor (a Ferencváros elnöke): Marko Nikolics (MOL Vidi FC)
Garancsi István (a MOL Vidi FC tulajdonosa): Herczeg András (DVSC)
Szima Gábor (a DVSC elnöke): Marko Nikolics (MOL Vidi FC)
George F. Hemingway (a Honvéd tulajdonosa): Herczeg András (DVSC)
Berta Csaba (az Újpest ügyvezetője): Marko Nikolics (MOL Vidi FC)
Zakor Sándor (az MTK Budapest tulajdonosa): Marko Nikolics (MOL Vidi FC)
Tállai András (a Mezőkövesd elnöke): Herczeg András (DVSC)
Haraszti Zsolt (a Paksi FC ügyvezetője): Marko Nikolics (MOL Vidi FC)
Komjáti András (a Puskás Akadémia klubigazgatója): Herczeg András (DVSC)
Leisztinger Tamás (a DVTK tulajdonosa): Feczkó Tamás (MTK)
Révész Attila (a Kisvárda sportigazgatója): Herczeg András (DVSC)
Tóth Miklós (a Haladás ügyvezetője): Herczeg András (DVSC)
Mint köztudott, a Szívtiprók szurkolói csoport hosszú ideje jó kapcsolatot ápol a székesfehérvári szervezett csoportokkal. Ezt az is mutatja, hogy a két tábor rendszeresen részt vesz egymás rendezvényein.
A csütörtöki napon rendezték a Fehérvári Futballfesztivált, amelyen a Szívtiprók Ultras Debrecen tagjai is indultak, ráadásul jó előjelekkel várták a kupát, hiszen a nyári szabadtéri tornán az élen végeztek.
A csoportmeccsek során három mérkőzés alatt 4 pontot sikerült begyűjteniük az ultráinknak, akik ezzel a teljesítménnyel tovább is jutottak. Az elődöntőben a Yellow Blue Supporters csapata ellen harcolták ki a döntőbe való bejutást, ahol a Csíkszereda következett.
Az utolsó találkozót is sikerrel vették a Szívtiprók Ultras Debrecen tagjai, akik magabiztos, stabil játékkal lettek kupagyőztesek.
A tornán résztvevő csapatok:
-Videoton Baráti Kör -Red Blue City (Székesfehérvár) -Faház (Székesfehérvár) -Fanatici (Székesfehérvár) -Válasz FCF (Székesfehérvár) -Csíkszereda (Erdély) -Yellow Blue Supporters (Dunaszerdahely) -Szívtiprók Ultras Debrecen
Szurkolóink a torna során a DVSC Öregfiúk szerelésében játszották le a mérkőzéseiket, melyet klubunk biztosított számukra.
A tornagyőzelem mellett több elismerés is érte csapatunkat, a legjobb kapus Komlósi Patrik (Szívtiprók), míg a gólkirály Czibere Balázs (Szívtiprók) lett.
Gratulálunk szurkolóinknak ehhez a nagyszerű teljesítményhez!
Eseménydús évet tudhatnak maguk mögött Garamvölgyi Péterék. Egyebek mellett új házba költöztek, nagyobbik fiúk elkezdte a bölcsit, négy hónappal ezelőtt pedig megszületett második gyermekük, Matyika is. Valamint idő közben Peti sikeres A-licences diplomát vehetett át. Először ünnepelhetik a karácsonyt az új felállásban, kíváncsiak voltunk, miként zajlanak náluk az ünnepek.
– Minden karácsonyunk úgy indul, hogy felkerekedünk, és kimegyünk a temetőbe apához, az ő sírjánál is állítunk egy mini karácsonyfát. A mai napig nagyon hiányzik, már tíz éve, hogy nincs köztünk, de biztos vagyok benne, hogy figyel minket föntről – kezdte Garamvölgyi Péter, a Loki korábbi sikeredzőjének, Garamvölgyi Lajosnak a fia, aki jelenleg a Debreceni Labdarúgó Akadémia U14-es csapatának edzője. – Mivel nemrégiben egy nagyobb házba tudtunk költözni, már van hely a vendégeknek. Huszonnegyedikén nálunk gyűlik össze a család, jön az anyukám és a nővéremék, illetve Márti (Garamvölgyi-Hutóczki Márta, Péter felesége – a szerk.) szülei. Már dél körül érkeznek a vendégek, együtt töltjük a napot és a szentestét is. Másnap jönnek a sógorék, és töltött káposztát készítünk. Eddig mindig a szülők reszortja volt ennek az ételnek az elkészítése, de most átvesszük, kíváncsiak vagyunk, hogy fog sikerülni. Aztán 26-án ismét nálunk verődünk össze, ez a legkényelmesebb megoldás, a fiúkkal nem olyan egyszerű útra kelni – vetítette előre az elkövetkezendő napok programját kis Gara, miközben Lalkó egy újabb szaloncukrot majszolt el nagy mosollyal a száján.
Pávkovics Bencét idén nyáron Újpestről igazolta le a DVSC kölcsönbe. A 21 éves belső védő jó teljesítményt nyújtott az őszi szezonban, tíz bajnokin és két Magyar Kupa-mérkőzésen lépett pályára. Pár nappal ezelőtt eldőlt, hogy a labdarúgó végleg a Lokihoz került. A fiatal játékossal honlapunk készített interjút.
– Újpestről igazoltál nyáron Debrecenbe, és gyorsan a kezdőcsapatba kerültél, sőt meg is ragadtál ott.
– Ha jól emlékszem, az átigazolási időszak utolsó napján kerültem a DVSC-hez. Örültem, hogy ide jöhettem, mert Újpesten kevesebb lehetőséget kaptam volna, ezért mindenképpen váltani akartam, és egy új közegben bizonyítani. Úgy gondolom, ez sikerült is, ennek köszönhetően maradhattam a kezdőben. Szerencsésnek is mondhatom magam, hiszen jöttek az eredmények.
– Amikor ide igazoltál, tettél egy olyan kijelentést, hogy nagy álmod vált valóra. Akkor ezt sokan túlzott udvariasságnak tartották.
– Pedig tényleg ez az igazság. Mindössze tizenkét éves voltam, amikor a Loki bejutott a Bajnokok Ligája csoportkörébe. Akkoriban még nem foglalkoztatott nagyon a magyar futball, de az, hogy a Debrecen bekerült egy ilyen elit sorozatba, nagy örömet szerzett nekem, büszke voltam, és akkor szerettem meg nagyon a Lokit. Emlékszem, a tévében néztem a DVSC egyik BL-meccsét, és akkor tettem egy olyan kijelentést anyukámnak, hogy én egyszer ebben a csapatban fogok játszani, oda akarok igazolni.
– Ha már a gyerekkort szóbahoztad… Milyen út vezetett a profi karrierig?
– Mohácson kezdtem el focizni, ahol Horváth Egon volt az edzőm. Sokat jártunk tornákra, az egyiken felfigyelt rám a PVSK, és a Fekete Tivadar vezette korosztályos gárdához kerültem. A klub akkor nagyon jó utánpótlásbázissal rendelkezett, sok gyerek futballozott ott. Példának mondhatnám Nagy Dominikot, aki azóta felnőttválogatott lett, együtt nőttünk fel. Utána igazoltam át az újjáalakult PMFC-hez, ott töltöttem három évet, és akkor lettem utánpótlás-válogatott. Az U15-ös korosztállyal részt vettünk a Jonatán-kupán, ahol felkeltettem az MTK figyelmét, később le is igazoltak a kék-fehérek. Agárdon három évet töltöttem, sikerült eljutnom a felnőtt keretig is, ám megsérültem, nem tudtam játszani, így visszaigazoltam Pécsre, hogy a rehabilitációt ott végezzem. Felépülésem után a Pécs felnőtt csapatában bizonyíthattam, Robert Jarni volt akkor az edző. Tizenhét évesen mutatkoztam be a „nagyoknál”. Nagyon szép időszak volt, de sajnos a klubnál licencproblémák adódtak, és utána keresett meg az Újpest.
– Fiatal vagy, de bizonyára sok szép élménnyel gazdagodtál már.
– Igen, és mindegyik meghatározó pillanata voltak az életemnek. Amikor bemutatkoztam Pécsen az első keretben, amikor az első gólomat szereztem Újpesten (éppen a DVSC elleni meccsen), de a Debrecenben lőtt gólom a Paks ellen szintén nagyon szép emlék. Annak ellenére, hogy nem elsősorban a gólszerzés egy belső védő feladata.
– Mindig ezen a poszton játszottál?
– Utánpótlásban leginkább a középpályán futballoztam, ezért is vagyok még mindig sok helyen így feltüntetve. Újpesten, Nebojsa Vignjevicsnél lettem belső védő. Kényszer szülte helyzet eredménye, mert kevesen voltak ezen a poszton, és a szerb edző úgy döntött, hogy kipróbál itt. Jól megálltam a helyemet védőként, így azóta is ezt a feladatot látom el.
– Fél éve élsz Debrecenben. Milyen az élet városunkban?
– Vidéki srác vagyok, hiszen Mohácson születtem, ott nőttem fel, talán ezért is nőtt azonnal a szívemhez a cívisváros. Szeretem a barátságos embereket, a zöld környezetet és Debrecenben mindebből van bőven. A Nagyerdő közelében lakom, egy nagyon szép lakást tudtam kibérelni, boldogan élünk itt a barátnőmmel. Persze a szülővárosom kicsit hiányzik. Mohács messze van, de az ország infrastruktúrája elég jó, hogy gyorsan hazajuthassak. A szüleim próbálnak eljönni a mérkőzéseimre, voltak már Debrecenben is. Főleg apukám jár a bajnokikra, mert van egy kistestvérem, emiatt anyukámnak nehezebb megoldani, hogy élőben nézzen meg, de ha Budapesten vagy Mohácshoz közelebb játszunk, akkor ott van ő is a lelátón.
– A szünetre mit tervezel?
– Január harmadikán kezdjük a felkészülést, így sok idő nincs a kikapcsolódásra, de természetesen hazautazom Mohácsra, és igyekszem minél több időt tölteni a családdal. Nagy utazást nem tervezek.
– Pár napja eldőlt, hogy most már nemcsak kölcsönben szerepelsz a Lokiban, hanem végleg a klub játékosa lettél.
– Nagyon örülök, hogy így alakult. Ténylegesen megvalósult, ami gyerekként még csak egy álomnak tűnt. Most már valóság. Nyitrai Daniella
A Loki-szurkolók nagy örömére júniusban a DVSC hároméves szerződést kötött a mára már több, mint 200 NB I-es mérkőzést maga mögött tudó Bódi Ádámmal.
Amióta visszatért a cívisvárosba a Debrecenben nevelkedett labdarúgó, egyik vezére lett a csapatnak, és remek rúgótechnikájára az egész országban felfigyeltek. A középpályásunkkal készült interjúból többek között kiderül, mi a titka a pontrúgásainak, melyik volt az eddigi legemlékezetesebb élvonalbeli összecsapása, számít-e még a válogatott meghívóra, és hogyan tölti a második közös karácsonyát feleségével és kislányával.
– Mielőtt a nyáron aláírtál Debrecenbe, a Mol Vidi kölcsönjátékosaként egy évet már eltöltöttél nálunk. Milyen érzés volt, amikor eldőlt, ismét a Lokiban folytatod pályafutásod?
– Amikor biztossá vált, hogy elhagyom Székesfehérvárt, egyértelmű volt, külföldi klubok nem jöhetnek szóba, hisz nem játszottam eleget a tavaszi szezonban. Több magyarországi klubbal is kapcsolatba léptünk a menedzseremmel, de egyértelműen az volt a célom, hogy Debrecenbe kerüljek vissza. Ebben a városban nőttem fel, imádom a környezetet, ide köt minden. Hála istennek sikerült a Lokiba szerződnöm, és mondhatom, a teljesítményemet nézve jól zártam az idei esztendőt.
– Mindenki tudja rólad, hogy remek rúgótechnikával rendelkezel (ebben a szezonban az MTK-nak, a Honvédnak és a Haladásnak szabadrúgásból, a Paksnak szögletből talált be – HB.). Az évek során bizonyára tökélyre fejlesztetted a számodra legmegfelelőbb rúgásmódot, mi a titok?
– A rengeteg gyakorlás. Eleinte nem így lőttem a szabadrúgásokat, nem csapódott úgy a labda, mint mostanában. Nagyon fontos, hogy fejben is meglegyen a mozdulat. Koncentrálni kell a labdára, a lábtartásra, és hogy abban az adott pillanatban hogyan találom el. Amikor eldöntöm, a kapu mely oldalát fogom megcélozni, már csak a sorfalon kell átlőni, ami nagyrészt nem szokott gondot okozni, ritkán akad el benne a labda. Éreztem, hogy ez a rúgásmód beválhat és jó lehet a kapusok ellen. De nemcsak a szabadrúgásoknál, hanem bármely pontrúgásnál. Megtanultam úgy eltalálni a labdát, hogy élesen vágódjon oda, ahová kell. Ezáltal alakult ki az én stílusom, amelyet végre megtaláltam a hosszú évek alatt.
– A szezon során több alkalommal is csapatkapitányként szerepeltél az együttesben. A társaid másként viszonyultak hozzád ezeken a találkozókon?
– Nagy megtiszteltetés, hogy Tőzsér Dani és Mészáros Norbi hiányában rám esett a választás, és én lehetek a csapat kapitánya. Egyáltalán nem érzem azt, hogy emiatt másként viszonyulnának hozzám a többiek. Szerencsére jó a viszonyom mindenkivel, remek a társaság. Megmondom őszintén, éreztem egyfajta nyomást, hogy nekem kell átvenni azt a szerepet, amit Dani tölt be a pályán, de szerencsére, amikor csapatkapitányként vezettem az együttest, sikeresek voltunk és sok pontot szereztünk. Nyilván örülök, ha Tőzsér Dani is ott van a pályán, hisz továbbra is ő az első számú vezér, és nagyon fontos láncszeme a gárdának. Bennem nincs meg az a külföldi tapasztalat és rutin, ami benne igen. Olyan labdarúgó, aki világot látott. A debreceni labdarúgásnak szüksége van Tőzsér Dánielre.
– A novemberi, Mezőkövesd elleni találkozó jubileumi volt a számodra, ugyanis ez volt a 200. NB I-es meccsed. Ezek közül melyik volt a legemlékezetesebb a számodra?
– A 2011-2012-es szezonban a Ferencvárost fogadtuk az Oláh Gábor utcai stadionban, ahol az én szabadrúgásgólommal tartottuk itthon a három pontot. Nagyszerű élmény volt, csakúgy, mint amikor a Groupama Arénában léptünk pályára, szintén a zöld-fehérek ellen. A hajrában egy szöglettel felérő oldalszabadrúgásom bevágódott Dibusznak a hosszúba, hasonlóan, mint a pályafutásom eddigi legszebb és legnagyobb gólja, amelyet a Paksnak lőttem nemrég. Ráadásul mind a két találat három pontot ért, már csak ezért is emlékezetesek a számomra.
– Három évvel ezelőtt Feröer-szigetek ellen debütáltál a magyar válogatottban. Most ismét stabil kezdőjátékos vagy klubodban, jó formában futballozol, gólokat lősz. Látsz esélyt arra, hogy újból magadra húzhasd a nemzeti csapat mezét?
– Azt gondolom, ha minimum így játszom, ahogy tettem eddig a szezonban, mindenképp van rá esély. Szeretnék még több gólt szerezni, gólpasszt kiosztani. Ha sikerül, úgy érzem, jöhet a válogatott meghívó. Igaz, azt vettem észre, egy kelet-magyarországi csapatban futballozó játékosnak sokkal jobb teljesítményt kell nyújtani a címeres mezért, mint egy fővárosi együttesben játszó labdarúgónak. De ez is arra ösztönöz, hogy még inkább kiadjam magamból azt a pluszt, amely elegendő lehet a beválogatásomhoz.
– Véleményed szerint mire lehet képes a DVSC tavasszal?
– Mindenképp egy nemzetközi kupában való indulást érő helyen szeretnénk végezni. Tavaly jó lett volna megnyerni a Magyar Kupát, de volt a Puskás Akadémia elleni idegenbeli meccsünk, amelyet elrontottunk. Hiába nyertünk itthon, sajnos kevés volt, mert a párharc első felvonásán annyi gólt kaptunk, amit hazai környezetben már nem tudtunk ledolgozni. Idén természetesen ismét megpróbáljuk elhódítani a kupát. Persze jó lenne odaérni a dobogó valamely fokára is. Elég szoros a tabella, bármi lehet. Az eddig lejátszott meccseink alapján azt kell mondjam, nem igazán focizott le bennünket egyik ellenfél sem. A Ferencváros és a Videoton talán annyival erősebb, hogy nem játszanak hektikusan hosszú távon. Profin lehoznak egy-egy meccset, akár egy góllal is. Mi sajnos olyan csapatoktól is kikaptunk, amelyek ellen sem mi, sem pedig a szurkolóink nem ezt várták. Érdekes, mert a nagyobb együttesektől pedig csak rajtunk múlt, hogy nem hoztuk el a három pontot. Ez hiányzik még belőlünk. Ha ezt sikerülne valahogy kiküszöbölni, akár huzamosabb ideig is ott tudnánk lenni a dobogón. Tavaly kevéssel csúsztunk le a bronzéremről, viszont bízom benne, hogy idén ott leszünk az első háromban.
– Tavaly augusztusban megszületett a kislányod, Natasa. Hogyan zajlik majd a második közös karácsonyotok?
– Egyértelműen családi körben töltöm az ünnepeket. A feleségemmel és a kislányommal elmegyünk egy wellnesshétvégére, melyet nagyon kíváncsian várok, hisz ez lesz az első alkalom, amit a rokonoktól kimozdulva töltünk. Natasa imád fürdeni, remélem, a nagyobb medencékkel is hamar megbarátkozik. Messzebbre nem akartunk elutazni, hisz egyrészt a nagyszülőktől sem szeretnénk elvinni a kis unokájukat, másrészt pedig, amíg ilyen picike, nem ülünk vele repülőre. Hamar kezdődik majd a téli felkészülés, de ez az idő bőven elég lesz arra, hogy kipihenjem magam, és újult erővel kezdődjön a munka januárban.
A Fölszállott a páva népzenei és néptáncos tehetségkutató verseny döntők döntőjébe idén három kategóriában is beválogattak debreceni előadókat: a Debreceni Hajdú Táncegyüttest, Majer Tamást, a Hajdú szólótáncosát, és a Pendely Énekegyüttest.
Az idei verseny érdekessége, hogy csak a közönség szavazata dönt, vagyis összefogással győzelemre lehet segíteni a döntős debreceni együtteseket. A Fölszállott a páva Döntők döntőjére december 21-én, pénteken 19 óra 30 perctől kerül sor, melyet a Duna TV is közvetít.
Szavazzunk a Debreceni Hajdú Táncegyüttesre az alábbi telefonszámokon: +36 – 20/30/70 – 44 22 999, az SMS kód: 13.
Szavazni pénteken este az élő adás ideje alatt lehet, és egy telefonszámról maximum 20 db normál díjas SMS küldhető. Ingyen 20 szavazat a MÉDIAKLIKK PLUSZ applikáción is leadható.
Szombaton véget ért az őszi idény, a DVSC a Haladás otthonában 2-0-s győzelemmel zárta az évet, és a harmadik helyről várhatja a tavaszi folytatást.
A szünet nem tart sokáig, ugyanis január 3-án már edzésen vesznek részt a játékosok, hiszen február 2-án kezdődik a tavaszi szezon (a Loki a 2019-es év első bajnoki mérkőzését az Újpest ellen vívja hazai pályán). Együttesünk itthon készül majd, és természetesen a bajnoki rajtig több edzőmérkőzést is játszik.
A Télapó Kupa után a Karácsony Kupát is megnyerte a Debreceni Labdarúgó Akadémia U12-es csapata. Az elődöntőben az Újbuda FC ellen győztek a mieink 2-0-ra, majd a fináléban az Olasz Focisulival mérkőztek meg a trófeáért. A találkozó 1-1-es döntetlennel zárult, büntetőkkel azonban a DLA nyert 5-4-re! Ebben a korosztályban egyébként két csapattal indultunk, a másik keret az ötödik helyen végzett.
Az U11-es korosztályunk szintén két csapattal vett részt a megmérettetésen. Mindkettő eljutott az Arany Kupáig (a legjobb hat csapat), ám ott éppen egymás ellen kellett megmérkőzni. Végül a DLA piros a harmadik helyért küzdhetett a Nyíregyházával, és 2-0-ra diadalmaskodott. A másik keret az ötödik lett.
A 2009-es korosztályban az U10-es és az U9-es csapatunk indult. Előbbi egészen a döntőig menetelt, ahol a Kolozsvár ellen nagy küzdelemben kapott ki 3-2-re. Az U9-es együttesünk is remekül teljesített, hiszen az eggyel idősebb között is eljutott az Arany Kupáig, és az ötödik helyen végzett.
Az U8-as csapatunk szintén bekerült a legjobb hat mezőnyébe, ott előbb a Sporting Kolozsvárral, majd az Atlet Kijevvel kellett megmérkőznie. Mindkét találkozón minimális vereséget szenvedtek a mieink, ám az ötödik helyért magabiztosan győzték le a Nyíregyházát.
A szombaton 17 órakor kezdődő Haladás-DVSC találkozóval kapcsolatban klubunk vezetőedzője, Herczeg András nyilatkozott.
– Az egy hét alatti két bajnoki és egy kupasiker természetesen jól jött a csapatnak, érthető módon jobb is volt a hangulat az öltözőben. A Honvéd elleni mérkőzésen nagyon egységes és szervezett volt az együttes, okosan és bátran játszottak a srácok, akik úgy vélem, megérdemelték az elismerést a nyújtott teljesítményükért – mondta Herczeg András. – Viszont nem szabad azt gondolni, hogy vége a szezonnak, hisz egy rendkívül nehéz kilencven perc vár még ránk Szombathelyen. A tavalyi három, és idei egy Haladás elleni meccsből sajnos egyszer sem sikerült győztesen elhagynunk a pályát, azon leszünk természetesen, hogy most mi szerezzük meg a három pontot. Csalóka gárdáról van szó, hisz a tabella végén áll, de néhány hete legyőzte a Ferencvárost hazai környezetben. Koncentrált és fegyelmezett játékot kell nyújtanunk, mint azt tettük legutóbb a Budapest Honvéd ellen.
A Debreceni Labdarúgó Akadémia U17-es csapatának erőssége, Baráth Péter a mai napon aláírta első profi szerződését a DVSC-hez.
Baráth Péter 2016 nyara óta futballozik a Loki utánpótlásában (előtte Gyulaházán, majd Kisvárdán játszott), és minden szezonban alapembernek számított, majd bekerült a korosztályos válogatottba is.
Idén októberben részt vett az U17-es nemzeti csapattal a hazai rendezésű Eb-selejtező tornán, mindhárom találkozón (Románia, Litvánia, Szerbia) pályára lépett, és jó teljesítményt nyújtott. Sőt, az utolsó összecsapáson játékosunk góljával nyert a magyar válogatott, amely ennek köszönhetően az Európa-bajnokság elitkörébe jutott.
Eldőlt, hogy az idei utolsó fordulóban Kassai Viktor vezeti a szombaton 17 órától rendezendő Haladás-DVSC bajnoki mérkőzést. A két asszisztens Szécsényi István és Vígh-Tarsonyi Gergő lesz.
Kassai Viktor utoljára a 9. fordulóban lejátszott Kisvárda elleni mérkőzésünket vezette a Nagyerdei Stadionban, ahol 3-1-es győzelmet arattunk. Ezt megelőzően az idei szezonban még az augusztus 10-én, a Felcsúton megrendezett, és 1-1-es döntetlennel végződött Videoton elleni bajnokin fújta a sípot.
A Debreceni Labdarúgó Akadémia U17-es csapata a hetedik helyen áll az őszi 14 fordulót követően. A szezonbeli teljesítményt Joó Zsolt vezetőedző értékelte.
– A tavalyi kerettel júliusban kezdtük meg a felkészülést, csak annyi változás történt, hogy néhány fiatalabb játékos felkerült hozzánk – mondta Joó Zsolt a debsport.com-nak. – Az akadémia szakmai programjának iránymutatásai alapján végeztük a munkát, próbáltuk azt minél jobban megvalósítani. Változatos edzéseket tartottunk, a feladatokat leginkább labdával végeztük, míg a fizikait gyakran a fitnessteremben. Korosztályból adódóan minden nap más és más kapott nagyobb hangsúlyt, egyszer a csapattaktikai, máskor a kondicionális vagy technikai képzés került előtérbe. A játékosok nagyon jól álltak a munkához, edzéseken teljes erőbedobással dolgoztak, minden tekintetben sokat léptünk előre, bár ez nem mindig párosult eredményességgel, emiatt van bennem hiányérzet. A bajnoki mezőny elég kiegyensúlyozott, nincsenek gyenge csapatok, bárki legyőzhet bárkit, sokszor a pillanatnyi forma dönt. Mindenkivel ki-ki mérkőzést játszottunk, partiban tudtunk lenni ellenfeleinkkel, egyedül az Illés otthonában nyújtottunk gyenge teljesítményt. Az eredményességgel viszont nem lehetek elégedett, mert volt, hogy hiába játszottunk jobban ellenfelünknél, nem tudtuk a magunk javára fordítani a mérkőzést. Ebben mindenképp előrébb kell lépnünk, fontos, hogy a kapu előtt higgadtak maradjunk, és jó döntéseket hozzunk, de védekezésben sem férnek bele az egyéni hibák. Ezeket kiértékjük, a januári felkészülés alatt nagy hangsúlyt fektetünk majd erre. A fiúk mérkőzésen, edzéseken való hozzáállásával maximálisan elégedett lehetek, mindenki nagyon akart, próbált mindent megtenni a sikerért. Voltak egyénenként hullámvölgyek, de ha az összképet nézem, nem lehet okom a panaszra, jó dolgozni a csapattal. Erre az évre befejeződtek az edzések, a játékosok megkezdték szabadságukat, de kaptak feladatot, hogy a felkészülést ne a nulláról kezdjük el fizikálisan, hanem magasabb intenzitású edzéseket tudjunk már az elején végezni. Január 7-én kezdünk tesztekkel, felmérésekkel, majd következik egy hathetes felkészülés, aminek a végén a Honvéd ellen kezdjük a tavaszi sorozatot. Szeretném megköszönni kollégáim, Kerekes Zsombor és Téglási Gábor egész éves munkáját.
