Az U15 -ös (2006) korosztályos válogatott következő programját január 31. és február 3. között rendezik, melynek keretében Telkiben edzőtábort tartanak.
A DLA több labdarúgója is meghívót kapott az eseményre, Butor Levente, Engedi Márk, Szakács Levente és Sztankó László, valamint biztonsági tartalékként Szilágyi Dávid is.
Mi az edző, mi a szülő, és mi a játékos szerepe? Ki mit vár el a másiktól? Hogyan változnak ezek a különböző életkorokban? Cikksorozatunk első részében megtörtént a problémafelvetés, ezt követően pedig majd edzőket, szülőket és játékosokat is kérdezünk a mindennapokról, hogy mindenkinek könnyebb legyen, a Debreceni Labdarúgó Akadémián is. A második részben Bíró Zsolttal és Bartha Évával, a DLA-n is dolgozó sportpszichológusokkal beszélgettünk a legjellemzőbb szituációkról.
Adja magát az első kérdés: miért jó, ha a gyermekünk sportol?
Bartha Éva: A sport jelentős szerepet tölt be a gyermek fejlődése szempontjából, hiszen nem csak a fizikai, hanem a mentális egészségre is pozitív hatással van, rengeteget javulhatnak a sportnak köszönhetően a kommunikációs képességek, a kitartás, az együttműködés, az önbizalom és még számos más előnnyel is járhat már egészen fiatal kortól a rendszeres sport.
Bíró Zsolt: Igen, a sport egyrészt kiválóan alkalmas ezeknek a képességeknek, területeknek a fejlesztésére és ezen kívül a prevenciós hatással is bír: Amíg sportol, addig biztosan nem máshol van, vagyis nem teszi meg azt az esetleges helytelen, káros dolgot, amit amúgy esetleg a sport nélkül megtenne.
Az mindegy is, hogy milyen sportot űz a gyermek?
Bíró Zsolt: Mindegy, ám fontos, hogy elmélyüljön benne. Nem jó a félévenkénti váltás. Sokszor előfordul a legkiválóbb, legtehetségesebb és a kifejezetten szorgalmas gyereknél is, hogy nem örömmel indul el edzésre, hanem bizony noszogatni kell. Nem tartom jó megoldásnak, ha ilyenkor rendszeresen a könnyebbik utat választva engedünk a pillanatnyi kísértésnek és kimaradnak edzések. A magas szintű teljesítmény eléréséhez elengedhetetlen az adott tevékenységben való elmélyülés, legyen ez sport, művészeti vagy éppen tudományos terület. Ehhez szükség van a rendszeres tudatos, intenzív gyakorlásra, ami nem mindig örömteli, hanem gyakran monoton, kudarcokkal teli és szenvedéssel jár.
Bartha Éva: Igen, fontos kimondani, elmondani a gyereknek, hogy sokszor lehet, hogy nehéz lesz. Azt is szükséges azonban érzékeltetni, hogy nem ezen múlik a gyermek megítélése. Ha a szülő túlságosan bevonódik, hajlamos teljesen a sportteljesítmény alapján értékelni a csemetéjét, vagy legalábbis azt érezheti a fiatal sportoló, hogy ez alapján ítélik meg, ami nem jó. Kudarc esetén lényeges tudatni azt is, hogy a szülő nem a gyerekben csalódott, hanem legfeljebb nagyon bízott a jobb eredményben. Ilyenkor érdemes kifejezésre juttatni, hogy a szülő amiatt lehangolt, mert tudja, hogy gyermekének ez egy fontos dolog. Rendkívül lényeges szerepet játszik minden esetben a kommunikáció, hiszen lehetséges, hogy a szülő viselkedését a gyermek egészen másként értelmezi. Természetesen a túlzott háttérbe húzódás is gond, ezt a fiatal a szülő részéről érdektelenségként is értelmezheti, tehát itt is fontos az arany középút megtalálása. A gyerekekben mindenképpen tudatosítani kell, hogy a szülői szeretet egyáltalán nem függ a sportteljesítménytől.
Vagyis a szülő támogasson, segítsen, erőltessen, de csak egy bizonyos határig.
Bartha Éva: Természetesen a szülőn is van nyomás, hiszen rábízza az edzőre a gyermeke sorsát a sport szempontjából, nem ő van vele az edzéseken, ez a sokakban frusztrációt válthat ki, hiszen szeretnék támogatni gyermeküket. Ezzel együtt a sportpszichológiai vizsgálatok bizonyítják, hogy a szülő visszajelzésének jelentős hatása van a fiatal sportolókra, minél fiatalabbak, annál inkább meghatározza önértékelésüket, sok esetben jóval erősebben befolyásolja önbizalmukat, mint az edző véleménye. Hiába dicséri az edző, ha a otthon folyamatosan akár a legnagyobb jóindulattal vezérelt kritikai észrevételeket kap.
Bíró Zsolt: Ehhez kapcsolódik az egyik legfontosabb fogalom: van olyan, hogy optimális szülői nyomás. A rendszeres sportolást gyerekkorban nem érdemes abbahagyni. Amiről érdemes lehet beszélni, az a sportolás szintje. Sajnos sokszor látom azt a szemléletet, hogy ha nem lesz élsportoló a gyerek, akkor hagyja is abba, mert nincs értelme. Hát hogyne lenne! Amennyiben az élsport már hosszú távon okoz áthidalhatatlan nehézséget, például a képességek nem elégséges szintje, vagy a továbbtanulással való összeegyeztethetetlensége miatt, akkor érdemes lehet elgondolkozni a célok átfogalmazásán. A szülői nyomás erősségénél érdemes figyelembe venni, hogy mennyit kap a gyerek a sportból. Lehet, hogy most nem túl eredményes, keveset is fejlődött, de a baráti kapcsolatai a sportban vannak? Lehet, hogy az új edzőjéért nem rajong annyira, mint az előzőért, de egyébként van sikerélménye? Segíthetünk neki a céljai átfogalmazásával. A sportolói kiégés egyik oka gyakran a nem megfelelő célok űzése. Mitől megfelelő egy cél? Konkrét, mérhető, vonzó, reális és a gyerek által kontrollálható. Minden gyerek gólt akar lőni. De a gól nagyon sok összetevős, amiből számos elemet nem kontrollálhatunk. Minden gyerek kezdő akar lenni, és végig játszani minden meccset a szezonban. Ez nem lehetséges és nem is feltétlenül indokolt, még a legkiválóbbaknál sem. A kezdő összeállítása, a cserék beállítása edzői kompetencia, az edző felelős és szakmai döntése. A gyerek közvetlenül nem tud tenni érte, általa nem kontrollálható, ezért nem is érdemes célként kitűznie, hogy ő kezdő legyen. Érdemes viszont akár abban segíteni neki, hogy összegyűjtse azokat a lépéseket, amik ahhoz vezetnek, hogy ő egy jobb játékos legyen, és ezekre irányítani a figyelmét. És végső soron ezek következményeként nagyobb valószínűséggel fog a kezdőbe is bekerülni.
Mikor válik túlzottá a szülői nyomás?
Bíró Zsolt: Szülőként számos áldozattal jár a gyerek sportolásának biztosítása. Anyagi, szervezési, időbeli áldozatokkal és hatalmas érzelmi munkával. Ahogy idősödik a gyerek, a szülő szerepe egyre inkább átalakul egy korlátozott aktivitássá. Egy idő után önjáróvá válik a gyerek, felszerelést is kap, de az érzelmi támogatás végig fontos marad. Érdemes rendszeresen mérleget vonnunk. Amikor a pozitívumok már hosszú távon hiányoznak a gyerek sportolásából, akkor szülőként nekünk felelősségünk, hogy ne engedjük egy mókuskerékben kiégni. A gyerek kezdeti ellenállása átalakulhat egy belenyugvássá, tanult tehetetlenséggé. A kiégett sportoló nem csak a sportban nem lesz sikeres, hanem mivel az önmagáról alkotott képe, az önbecsülése sérül, lehetséges, hogy az iskolában és a kortárs kapcsolataiban is nehézségei lesznek. Felnőtt korában pedig szorongva fogja edzésre hordani a gyerekét, mert akár tudatosan, akár tudattalanul ott dolgoznak majd benne a saját sportolói élményei. Ennek a szorongásnak, ha megdolgozatlanul marad, általában két útja van. Az egyik a sport leértékelése, a gyerek sportolástól való tiltása, vagy legalábbis nem támogatása, egyfajta közömbösség. A másik pedig a saját meg nem élt vágyainak, sikertelenségének a gyerekre való kivetítése és belehajszolása az eredményekbe. Amikkel pedig soha nem lesz elégedett, hiszen az alapsémája az, hogy nem lehet elég sikeres, akkor se, ha az edző maximálisan elégedett a gyerekkel. Abban az esetben, ha a gyerek valami istenadta tehetség, szorgalom és szorgos szakmai kezek összjátékának következtében mégis sikeressé válna, bekapcsolhat a szülői féltékenység. Az a mérgező hiedelem, miszerint nem lehetsz jobb, mint apád vagy anyád. Ilyenkor történhet meg, hogy a komoly eredmények elérése után a szülő behúzza a kéziféket, sértve visszavonul a gyereke sportolásából és negatív kommentekkel, elégedetlenséggel szurkálja és veszi el az örömét.
Bartha Éva: Valóban, nagyon fontos a szülői vágyak kezelése és az ehhez kapcsolódó szülői kontroll. Nem a szülő kudarca, ha a gyereknek nem megy a sportpályán, de nem is a szülő közvetlen sikere, ha a gyermek kiválóan teljesít. A szülő saját életében legyen sikeres, ez tesz jót a sportoló fiatalnak. Persze a szülő is rengeteg áldozatot hoz, például viszi-hozza az edzésre a gyereket, de kritizálás helyett érdemes a biztatásra fókuszálni.
Miként viselkedjen tehát a szülő tétmeccsen?
Bartha Éva: Bármilyen mérkőzésre látogat ki a szülő, egy dolgot nem szabad szem elől veszítenie: az élet egyéb területeihez hasonlóan, viselkedése meghatározó a gyermek szempontjából, magatartása mintát jelent számára. A gyerek a meccs közben sokszor megerősítést, pozitív visszajelzést (egy büszke mosoly, egy elégedett bólintás) várva, kitekint a nézőtérre, és amit lát, az meghatározó lesz számára. Ha azt látja, hogy a szülő beszélget, a telefonját nyomkodja, nem figyel, ebből következtetéseket von le, feszültté válhat, ez a teljesítményére is negatív hatással lehet. Ha a felnőttek a nézőtéren higgadtan viselkednek, akkor is, ha esetleg véleményük szerint igazságtalanság, hiba történt, az a fiatalokra is átragadhat, azonban ugyanígy az is, ha valaki őrjöng, kiabál, káromkodik. És persze a feszült csend se tesz jót, akár a nézőtéren, akár a mérkőzés után a családi otthonban…
Bíró Zsolt: Így van, a gyerekek az önkontrollt a környezetüktől tudják megtanulni. A gyereksport nem show-business, a célja nem a közönség szórakoztatása. Erre való a felnőttsport, ahol nézőként valamennyire ki lehet ereszteni a gőzt, egy kicsit el lehet veszíteni a kontrollt, de ott is az alapvető viselkedési szabályok betartásával. Erre egy felnőtt sportoló fel tud készülni, tudja, hogy hová megy, amikor pályára lép. Még egy rutinos sportolónak is megterhelő helyzet lehet, amikor az ellenfél közönsége szidalmazza. Külön készülnek rá mentálisan, hogy hogyan tudnak ebből erőt meríteni. A saját közönségtől jövő méltatlan megnyilvánulások pedig komoly bizalomvesztést, szégyenérzetet tudnak generálni egy felnőttben is. Akkor most képzeljük el, mit okoz egy 12 éves gyerekben, aki teljesen védtelen ezek ellen a támadások ellen, ha azok szidalmazzák, akiknek elvileg védeni kellene őt, hiszen felelősek érte. Hogy konkrétummal is válaszoljak az eredeti kérdésre: triviális, de ne szidalmazzuk se a saját, se az ellenfél játékosait, az edzőket, a játékvezetőket, a többi szülőt, és a pszichológusokat se. Másik alapszabály, hogy szülőként ne adjunk instrukciót meccs közben, hiszen a gyerekben komoly lojalitáskonfliktust okozhat. Olyan kérdések fogalmazódnak meg benne, hogy akkor ő most mit csináljon? Amit gyakoroltak egész héten a csapattal, vagy amit apu éppen bekiabál? De apu miért kiabál és a Laci apukája miért nem? Biztos valamit nem jól csinálok, pedig annyira hajtok. Patthelyzet, számára ebben a helyzetben nincs jó döntés, mert egy számára fontos felnőttnek, az edzőnek, vagy a szülőnek nem fog megfelelni. Leblokkol. Egy jó szándékú szülői mondatból így lesz a teljesítményt pillanatok alatt debilizáló és a szülő-gyerek kapcsolatot megmérgező eszköz. Mindent összevetve, szerintem akkor tudunk válaszolni a fenti kérdésre, ha visszatérünk az alapokhoz, hogy miért is sportol a gyerekünk. A gyereksport célja a gyerek sportoláshoz való jogának biztosítása olyan körülmények között, ahol érzelmileg biztonságban érzi magát, ahol az elvárások megfelelnek a képességeinek, és reális kihívást nyújtanak számára. Ahol megtanulhat felelősséget vállalni a saját kudarcáért és megélni az erőfeszítéssel elért siker élményét. Hiszen ezek az élmények fogják építeni őt egy sikeres felnőttkor felé, ahol akár élsportoló válik majd belőle, akár egy kedves emlék lesz számára az utánpótlás sportban töltött időszak.
T.Cs.Zs.
Mi az edző, mi a szülő, és mi a játékos szerepe? Ki mit vár el a másiktól? Hogyan változnak ezek a különböző életkorokban? Cikksorozatunkban edzőket, szülőket, játékosokat és sportpszichológusokat is kérdezünk majd a mindennapokról, hogy mindenkinek könnyebb legyen A Debreceni Labdarúgó Akadémián is. Első rész, vitaindító.
A szituáció ismert: amikor éppen nem járványidőszakot élünk, a szülők szorgosan hordják fiaikat, lányaikat az edzésekre, és lelkesen látogatják a bajnoki mérkőzéseket is. Mindannyian (a sportoló és a szülei is) fényes karrierről álmodnak, nem sajnálják az időt, az energiát, a pénzt, bízva abban, hogy csemetéjük azon kiválasztottak közzé tartozik, akiknek sikerül például profi, akár válogatott labdarúgóvá válni.
Ez ide vezető út azonban nagyon rögös, a gyerekeknek, az edzőknek és természetesen a szülőknek is, akik értelemszerűen több fajta viselkedést képviselnek. Van, aki érdektelen, van, aki túlkritizáló, van, aki folyamatosan hangoskodó, bekiabáló, van, aki túlvédelmező és akadnak, akik „edzőpótlók”.
Sokan nagyon korrekten viselkednek, de vannak, akik nem bírják ki, hogy ne instruálják a gyereket, illetve, hogy ne küldjenek válogatott szidalmakat a gyerekek, a többi szülő, játékvezetők, és az edzők irányába.
Sokszor mindannyian elfelejtjük, hogy a pályán lévők még „csak” gyerekek, hogy ez alapvetően csak egy játék, hogy az edzők és a bírók is emberek, és hogy ez mégsem a vb-döntő.
Az is igaz persze, hogy egy ígéretes karrier esetében minden apróságnak jelentősége lehet, hát még egy olyan súlyú kapcsolatrendszernek, mint a gyerek-szülő, gyerek-edző, szülő-edző viszony. Mindannyian (edzőként, szülőként) a gyermeknek próbálunk segíteni, azonban nem mindegy, hogy a megfelelő módon tesszük-e ezt.
Mint azt jeleztük, ezt a cikket vitaindítónak szántuk, a témával többször is foglalkozni fogunk a következő hetekben. Addig is várjuk véleményüket a media@dvsc.hu címre!
Az U17-esek Honvéd elleni, 2-1-es idegenbeli győzelmével szerdán véget ért az idény a Debreceni Labdarúgó Akadémia csapatai számára. Az elmúlt hónapok tapasztalatairól Herczeg András szakmai igazgatóval beszélgettünk.
– Egy utánpótlásműhely számára az egyik legfontosabb értékmérő mindig az, hogy az adott akadémia hány játékost tudni nevelni a felnőtt gárda számára. Ha a DLA-t tekintjük, ebben az idényben sem volt hiány.
– Valóban, a legfontosabb szempont, hogy hány játékos tudunk adni az első csapatnak. A DVSC-re jellemző, hogy régóta támaszkodhat saját nevelésű futballistákra, nagyon örülök, hogy ez most is így van, ezért dolgozunk nap mint nap. Bényei Ágoston, Baráth Péter, Pintér Ádám és Bárány Donát már teljes jogú tagjai az első keretnek, de a koronavírus-járvány miatt is szerepet kapott Sárosi Norbert, Fűzfői Márk, Sármány Kristóf, Szabó Árpád, Balla Mátyás vagy Kenderesi Dávid is bizonyította rátermettségét. Jó volt látni, ahogy az adott meccseken helytálltak, beilleszkedtek a Loki játékába, jól is fogadták, segítették őket. Természetesen sokat kell még fejlődniük, de remek érzés volt látni őket a nagycsapatnál.
– A tehetségek kinevelésén túl azért az eredményesség is fontos, hiszen ezek a játékosok mind egy-egy országos korosztályos bajnokságban szerepelnek, ahol a legjobbakkal kell felvenni a versenyt. Miután a DLA minden együttese a Top 4-ben van, erre sem lehet panasz.
– Jól teljesítettek a gárdáink, külön öröm, hogy minden csapatunkban vannak egyéniségek, ráadásul többen bekerültek a válogatottakba is. A bajnoki listavezető U14-es korosztály kiemelkedően jól szerepel, ami nem véletlen, hiszen egységesek, képzettek, ügyesek és mentálisan is jók a srácok. Összességében minden csapatunk hozta magát, ez a játékosok mellett dolgozó szakmai stábok nagy érdeme is, dicséret illeti őket.
– Az egész világot sanyargató COVID-19 járvány a DLA mindennapjait is különösen nehézzé tette.
– Bizony, nem volt könnyű ezt kezelni. Volt olyan csapatunk, amelynek tagjai három etapban összesen 34 napot nem léphettek pályára még edzés alkalmával sem a karantén-kötelezettség miatt. A gondosan, előre megtervezett munkát, szakmai programot így nagyon nehéz végig vinni. Dicséret illeti az edzőket, a játékosokat és a szülőket is, hogy ezt át tudtuk vészelni.
– Márpedig minden egyes tréningnek nagy jelentősége van.
– Az alaposan kidolgozott képzési tervet minden korosztályban nagyon komolyan vesszük, makro-, mezo-, illetve mikrociklusokra lebontva dolgozunk. Az elmúlt időszakban sokat léptünk előre az egyéni képzések, a posztspecifikus és csapatrész foglalkozások terén is, ezekre is nagy hangsúlyt helyezünk. Remek, hogy helyben uzsonnát, vacsorát tudunk biztosítani a tréningek után, az étrendet dietetikus állítja össze. Fontos megjegyezni, hogy komoly sporttudományi csoport is támogatja a munkánkat, valamint az egyéb területeken működő szakemberek és dolgozók is sokat tesznek a játékosok fejlődése érdekében. Nem utolsósorban az akadémia ügyvezetője, Makray Balázs is mindenben segít abban, hogy a megfelelő színvonalon dolgozhassunk.
– Miként alakul a további program?
– Szerdán volt az utolsó idei meccsünk. Természetesen minden korosztály kapott speciális edzésprogramot a téli szünetre. Január 4-én egy nagyon komoly felméréssel kezdünk, amely tartalmaz majd vérvételt, sportorvosi, testösszetételi, mozgásszervi, pszichológiai vizsgálatot, FMS-tesztet, és egyéb felméréseket is. Február első felében pedig folytatódnak a bajnokságok: a cél, hogy minden egyes DLA-labdarúgó és csapat tovább fejlődjön. Köszönjük mindenkinek, aki támogatta a munkánkat, és ezúton is szeretnék áldott karácsonyt és boldog újévet kívánni!
T.Cs.Zs.
A Debreceni Labdarúgó Akadémia korosztályos csapatai közül az U17-esek zárták a 2020-as évet, számukra szerdán 13 órától még adódott feladat. Nem is könnyű feladat, hiszen a debreceniek a tabellán 2. Budapest Honvéd otthonában léptek pályára az esztendő utolsó DLA-s bajnokiján.
Szűcs János tanítványai képesek voltak a bravúrra, már a szünetben vezettek, végül pedig 2-1-re győztek Budapesten, szépen zárva ezzel az évet. A gárda bebiztosította helyét a legjobb nyolc között.
U17. Budapest Honvéd-MFA-DVSC-DLA 1-2 (0-1). DVSC-DLA: Lisztes – Tóth B., Fábián, Lénárt, Székelyhidi, Karmacsi, Kokovai, Nagy R., Kovács M. (Gomes Schneider, 72.), Hegedűs (Lázók, 89.), Sipos. Gól: Lénárt (35.), Fábián (47.). A vezetőedző, Szűcs János így értékelt a debsport.com-nak: Idei utolsó bajnoki mérkőzésünkre készültünk, a mezőny egyik, hanem a legerősebb csapata, a Honvéd ellen. Szokás szerint lendületesen kezdtük a mérkőzést, jó ritmusban futballoztunk, megvoltak a helyzeteink, melyekből egyet sikerült értékesítenünk. A második félidőt nagy elánnal kezdte ellenfelünk, de jó időben tudtunk újabb gólt szereznünk. Erre hamar jött a válasz, mely után a Honvéd nagy erőket mozgósított az egyenlítés érdekében. Fogást viszont nem találtak rajtunk, szervezetten, fegyelmezetten védekeztünk. Az egész mérkőzésen jó teljesítményt nyújtottunk, méltóképpen zártuk le az évet. A győzelem értékét növeli, hogy nem volt zökkenőmentes az őszi szezonunk, a többszöri karantén alaposan megnehezítette a munkát. Nagyon büszke vagyok a játékosokra, csak gratulálni tudok ehhez a szép sikerhez!
A Debreceni Labdarúgó Akadémia korosztályos csapatai közül az U17-esek zárják a 2020-as évet, számukra szerdán 13 órától még adódik feladat. Nem is könnyű feladat, hiszen a debreceniek a tabellán 2. Budapest Honvéd otthonában lépnek pályára az esztendő utolsó DLA-s bajnokiján. Ezzel együtt Szűcs János tanítványai képesek lehetnek a bravúrra.
Meghívást kapott az U21-es nemzeti válogatottba a DVSC kiváló formában lévő labdarúgója, Bárány Donát.
Október 4. és október 13. között tartja következő programját a Gera Zoltán vezette utánpótlás együttes, amely október 13-án 18 órától Szlovénia U21-es csapatával játszik majd egy zárt kapus felkészülési mérkőzést Szombathelyen.
Gratulálunk a meghívóhoz a Loki saját nevelésű támadójának, aki megállíthatatlanul szórja a gólokat, hisz az eddigi 10 meccs alatt 8 alkalommal volt eredményes.
A hétfői, Pécs elleni 3-1-es sikerből is szépen kivette a részét, a 67. percben az ő találatával szereztük meg másodjára a vezetést.
Mozgalmas szombat elő néznek a DLA-gárdák. Az U19-esek 13 órától Diósgyőrben lépnek pályára, mégpedig a győzelem esélyével. Az U17-esek és az U16-osok a Ferencvárost fogadják a pallagi edzőcentrumban, természetesen zárt kapuk mögött, 13 órától.
Az U15-ösök a Honvéd ellen játszanak hazai pályán 12 órától, az U14-esek esedékes meccsét viszont decemberre halasztották.
ÉLŐ stream-es közvetítés az U15-ösök és az U17-esek meccséről lesz ITT!
Különböző okok miatt csak két DLA-együttes vív tétmérkőzést a hétvégén. Az U19-esek szombaton 11 órától a Nyíregyházát fogadják a pallagi edzőcentrumban, természetesen zárt kapu mögött. Aki nem akar lemaradni a meccsről, az élőben követheti, stream-es közvetítésünknek hála: a találkozót ide kattintva majd lehet megtekinteni!
Az U16-osok a tabellán második Honvéd otthonában látogatnak: a találkozó szombaton 12 órakor kezdődik a Honvéd MFA utánpótlás központjában.
A Ferencváros szombati, 6-0 arányú legyőzése után szerdán 12 órakor ismét pályára lép a DVSC-DLA U14-es csapata. A listavezető Kolozsi-gárda a tabella 13. helyén álló Nyíregyházát fogadja a pallagi edzőcentrumban, természetesen zárt kapu előtt.
Aki nem akar lemaradni a meccsről, az élőben követheti, stream-es közvetítésünknek hála: a szerdai találkozót ide kattintva majd lehet megtekinteni!
Fontos információ: az MLSZ az elmúlt napok során lejátszott mérkőzésekkel kapcsolatban sajnálattal tapasztalta, hogy egyes sporttelepeken a nézők a kerítésén kívülről, a járványügyi szabályokat figyelmen kívül hagyva tekintettek meg mérkőzéseket.
Az MLSZ Elnökségének ELN-181/2020 (11.11.) számú határozata kimondja, hogy a labdarúgás szakág MLSZ által szervezett valamennyi versenyrendszerének mérkőzéseit nézők nélkül, zárt körülmények között, a vonatkozó jogszabályok, az MLSZ szabályzataiban foglalt előírások és az azok mellékleteiben foglalt kiegészítő rendelkezések betartásával kell megrendezni.
A szabályokat be kell tartani, különösen azokon a helyszíneken, ahol a kerítésen kívülről is rá lehet látni a játéktérre, mert onnan sem lehet meccset nézni. Ez érvényes a DLA-ra is.
Mint azt korábban már hírül adtuk, elmaradt a DVSC II. szombatra kiírt NB III-as bajnokija a Keleti csoportban, miután az ellenfél a Gyöngyös közölte, nem tudja vállalni a találkozót, így nem utazott Debrecenbe. A mérkőzést a tervek szerint december 10-én pótolják, felcserélt pályaválasztással.
A Debreceni Labdarúgó Akadémia korosztályos csapatai közül különböző okok miatt csak az U14-es lépett pályára a hétvégén, igaz, ez a gárda remek győzelmet aratott. A forduló előtt a tabella 3. helyén álló cívisvárosi fiatalok a 2., veretlen Ferencvárost fogadták szombaton a pallagi edzőcentrumban, és rendkívül magabiztosan, 6-0 arányban nyertek. Az együttes ezzel listavezetővé lépett elő a pontvadászatban.
U14. DVSC-DLA-FTC 6-0 (4-0). DVSC-DLA: Sávolt – Bernáth, Gergely (Kiss Z., 62.), Patai, Bartha (Lovas, 53.), Bodnár (Kovács B., 62.), Szabó M. (Kristóf, 41.), Tóth B. (Vékony, 62.), Komlósi, Balogh M., Nagy M. (Grassi, 53.). Gól: Komlósi (11.), Balogh M. (14., 41., 52.), Patai (17.), Bodnár (32.). Kolozsi Gergő vezetőedző így értékelt a debsport.com-nak: Nagyon készültünk a rangadóra, az első pertől kezdve motiváltan játszottunk, élesek voltunk, érződött a fiúkon a győzni akarás. Szépen felépített támadásokat sikerült végig vinnünk, már az első félidőben komoly előnyt tudtunk kiharcolni, melyet szünet után növeltünk. Sok jó mérkőzést játszottunk ebben a szezonban, de most játszottunk a legjobban, még ilyen arányban is megérdemelt győzelmet arattunk. Minden dicséretet megérdemel a csapat a győzelemért és a minőségi játékért.
Elmarad a DVSC II. szombatra kiírt NB III-as bajnokija a Keleti csoportban, miután az ellenfél a Gyöngyös közölte, nem tudja vállalni a találkozót, így nem utazik Debrecenbe. A mérkőzést a tervek szerint decemberben pótolják, felcserélt pályaválasztással.
A Debreceni Labdarúgó Akadémia korosztályos csapatai közül különböző okok miatt csak az U14-es lép pályára a hétvégén, igaz, ez a gárda igazi rangadót vív. A tabella 3. helyén álló cívisvárosi fiatalok a 2., veretlen Ferencvárost fogadják szombaton 11.30 órától a pallagi edzőcentrumban, a szabályozásnak megfelelően zárt kapu mögött.