Valósággá vált gyerekkori álom

Közzétéve: 2018.12.21.

Pávkovics Bencét idén nyáron Újpestről igazolta le a DVSC kölcsönbe. A 21 éves belső védő jó teljesítményt nyújtott az őszi szezonban, tíz bajnokin és két Magyar Kupa-mérkőzésen lépett pályára. Pár nappal ezelőtt eldőlt, hogy a labdarúgó végleg a Lokihoz került. A fiatal játékossal honlapunk készített interjút.

– Újpestről igazoltál nyáron Debrecenbe, és gyorsan a kezdőcsapatba kerültél, sőt meg is ragadtál ott.

– Ha jól emlékszem, az átigazolási időszak utolsó napján kerültem a DVSC-hez. Örültem, hogy ide jöhettem, mert Újpesten kevesebb lehetőséget kaptam volna, ezért mindenképpen váltani akartam, és egy új közegben bizonyítani. Úgy gondolom, ez sikerült is, ennek köszönhetően maradhattam a kezdőben. Szerencsésnek is mondhatom magam, hiszen jöttek az eredmények.

– Amikor ide igazoltál, tettél egy olyan kijelentést, hogy nagy álmod vált valóra. Akkor ezt sokan túlzott udvariasságnak tartották.

– Pedig tényleg ez az igazság. Mindössze tizenkét éves voltam, amikor a Loki bejutott a Bajnokok Ligája csoportkörébe. Akkoriban még nem foglalkoztatott nagyon a magyar futball, de az, hogy a Debrecen bekerült egy ilyen elit sorozatba, nagy örömet szerzett nekem, büszke voltam, és akkor szerettem meg nagyon a Lokit. Emlékszem, a tévében néztem a DVSC egyik BL-meccsét, és akkor tettem egy olyan kijelentést anyukámnak, hogy én egyszer ebben a csapatban fogok játszani, oda akarok igazolni. 

– Ha már a gyerekkort szóbahoztad… Milyen út vezetett a profi karrierig?

– Mohácson kezdtem el focizni, ahol Horváth Egon volt az edzőm. Sokat jártunk tornákra, az egyiken felfigyelt rám a PVSK, és a Fekete Tivadar vezette korosztályos gárdához kerültem. A klub akkor nagyon jó utánpótlásbázissal rendelkezett, sok gyerek futballozott ott. Példának mondhatnám Nagy Dominikot, aki azóta felnőttválogatott lett, együtt nőttünk fel. Utána igazoltam át az újjáalakult PMFC-hez, ott töltöttem három évet, és akkor lettem utánpótlás-válogatott. Az U15-ös korosztállyal részt vettünk a Jonatán-kupán, ahol felkeltettem az MTK figyelmét, később le is igazoltak a kék-fehérek. Agárdon három évet töltöttem, sikerült eljutnom a felnőtt keretig is, ám megsérültem, nem tudtam játszani, így visszaigazoltam Pécsre, hogy a rehabilitációt ott végezzem. Felépülésem után a Pécs felnőtt csapatában bizonyíthattam, Robert Jarni volt akkor az edző. Tizenhét évesen mutatkoztam be a „nagyoknál”. Nagyon szép időszak volt, de sajnos a klubnál licencproblémák adódtak, és utána keresett meg az Újpest.

– Fiatal vagy, de bizonyára sok szép élménnyel gazdagodtál már.

– Igen, és mindegyik meghatározó pillanata voltak az életemnek. Amikor bemutatkoztam Pécsen az első keretben, amikor az első gólomat szereztem Újpesten (éppen a DVSC elleni meccsen), de a Debrecenben lőtt gólom a Paks ellen szintén nagyon szép emlék. Annak ellenére, hogy nem elsősorban a gólszerzés egy belső védő feladata.

– Mindig ezen a poszton játszottál?

– Utánpótlásban leginkább a középpályán futballoztam, ezért is vagyok még mindig sok helyen így feltüntetve. Újpesten, Nebojsa Vignjevicsnél lettem belső védő. Kényszer szülte helyzet eredménye, mert kevesen voltak ezen a poszton, és a szerb edző úgy döntött, hogy kipróbál itt. Jól megálltam a helyemet védőként, így azóta is ezt a feladatot látom el.

– Fél éve élsz Debrecenben. Milyen az élet városunkban?

– Vidéki srác vagyok, hiszen Mohácson születtem, ott nőttem fel, talán ezért is nőtt azonnal a szívemhez a cívisváros. Szeretem a barátságos embereket, a zöld környezetet és Debrecenben mindebből van bőven. A Nagyerdő közelében lakom, egy nagyon szép lakást tudtam kibérelni, boldogan élünk itt a barátnőmmel. Persze a szülővárosom kicsit hiányzik. Mohács messze van, de az ország infrastruktúrája elég jó, hogy gyorsan hazajuthassak. A szüleim próbálnak eljönni a mérkőzéseimre, voltak már Debrecenben is. Főleg apukám jár a bajnokikra, mert van egy kistestvérem, emiatt anyukámnak nehezebb megoldani, hogy élőben nézzen meg, de ha Budapesten vagy Mohácshoz közelebb játszunk, akkor ott van ő is a lelátón.

– A szünetre mit tervezel?

– Január harmadikán kezdjük a felkészülést, így sok idő nincs a kikapcsolódásra, de természetesen hazautazom Mohácsra, és igyekszem minél több időt tölteni a családdal. Nagy utazást nem tervezek.

– Pár napja eldőlt, hogy most már nemcsak kölcsönben szerepelsz a Lokiban, hanem végleg a klub játékosa lettél.

– Nagyon örülök, hogy így alakult. Ténylegesen megvalósult, ami gyerekként még csak egy álomnak tűnt. Most már valóság.
Nyitrai Daniella