Klubjai játékosként: Olasz Focisuli, DSI, DVSC, DEAC Egyre nagyobb szerepet tölt be Magyarországon a kluboknál a játékosmegfigyelők, más néven scoutok alkalmazása. A Debreceni Labdarúgó Akadémián 2018 nyara óta Gulácsi Bence tölti be ezt a feladatot Mező József és Gyarmati András társaságában. Fontos munkát végeznek, hiszen általuk olyan tehetséges gyerekek kerülhetnek az utánpótlásba, akik később akár az első csapat erősségei is lehetnek. Alapvető feladatuk, hogy feltérképezzék Kelet-Magyarországon az ügyes gyerekeket, akik rövidtávú célként a Debreceni Labdarúgó Akadémia korosztályos csapatainak tudnának segíteni. A legfontosabb és elsődleges szempont ugyanakkor, hogy a jövő NB I-es labdarúgóit megtalálják a DVSC számára. Gulácsi Bence a debreceni labdarúgóéletnek már régóta részese. Hatévesen kezdett el futballozni az Olasz Focisuliban, serdülőként a DSI-ben, majd ifiként a DVSC utánpótlásában játszott. Érettségi után felvételt nyert a Debreceni Egyetemre, akkor került a DEAC-hoz, ott játszott felnőttként. 2009 óta különböző munkaköröket tölt be a magyar futballban. Huszonegy évesen a DEAC technikai vezetője volt, majd egyéves ebesi kitérő után játékosmegfigyeléssel kezdett el foglalkozni. Korábban menedzsercégeknek dolgozott, 2018 nyara óta pedig a Debreceni Labdarúgó Akadémiát segíti.
Klubjai játékosként: DVSC, Békéscsaba, DVSC, DiósgyőrSikerei játékosként: 3. hely a DVSC-vel (1995) A korábbi kiváló kapus tíz évig őrizte a DVSC hálóját. 1985-ben került a Lokihoz, majd egy rövid békéscsabai kitérő után (1992-1993-ban volt a viharsarkiak játékosa) visszatért Debrecenbe és egészen 1996-ig meghatározó tagja volt a csapatnak. 112 NB I-es mérkőzésen védett. Tagja volt az 1994/95-ben bronzérmet nyert együttesnek. Utolsó állomása 1996-ban Diósgyőr volt, ám sérülése miatt fél évvel később végleg szögre akasztotta a cipőt.1997-ben a DVSC technikai vezetője lett, 2011 januárja óta az utánpótlásnál dolgozik.
technikai vezető, U14-es csapat edzőjeKlubjai edzőként: DVSC-DLA korosztályos csapataiSikerei edzőként: 3. hely az U13-as kiemelt bajnokságban (2010), 2. hely az U13-as kiemelt bajnokságban (2013), 3. hely az U14 I. osztályban (2014) Sokáig nehéz volt elképzelni a DVSC összeállítását Vadicska Zsolt nélkül, aki 1994-ben került a Lokihoz. A bronzérmes DVSC-ben jobb oldali középpályást és hátvédet játszott. Nagyon hamar beilleszkedett a fiatalok közé, nagy munkabírású, sokat futó, ütköző és jól fejelő labdarúgó volt. Bejátszotta az egész pályát, szinte alapvonaltól alapvonalig futballozott. A szíve vitte mindig előre. Senki nem felejti el a váci kupadöntőn szerzett fejesgólját 1999-ben, amikor 12 ezer néző előtt 2-1-re nyert a Debrecen a Tatabánya ellen. Az állás 1-1 volt, amikor egyszer csak szállt a labda felé, ő pedig fejelt egyet, háttal a kapunak. Sikerült, mert sikerülnie kellett. A DVSC történetének egyik meghatározó pillanata volt, hiszen a csapat először nyerte meg a Magyar Kupát. Egészen 2002-ig volt a Loki játékosa, 226 alkalommal öltötte fel a piros fehér mezt. Sőt 2001-ben megkapta az „Év Loki-játékosa” címet. A DVSC után külföldi játék következett Vadicska Zsolt életében, majd 2004-ben visszatért a klubhoz: a DVSC utánpótlás technikai vezetője lett, mellette még egy ideig futballozott, jelenleg azonban már minden idejét a DVSC köti le. Klubjai játékosként:Kenderesi Medosz (1981-1983), Kunhegyes (1983-1986), Szolnoki MTE (1986-1987), Honvéd Szabó Lajos SE Mezőtúr (1987-1988), Szolnoki MTE (1988-1991), Eger (1991-1993), Diósgyőr (1993-1994), DVSC (1994-2002), Nyíregyháza Kertváros (2002-2003), SC Weissenkirchen (osztrák, 2003-2005), Karcag (2005-2006), Nyírmada (2006-2008) Sikerei játékosként:országos bajnok az U16-os korosztályban (SZMTE), bronzérem az NB II-ben (1993, Diósgyőr), Magyar Kupa-győzelem (1999, 2001, DVSC), bronzérem az NB I-ben (1995, DVSC), egyszeres válogatott kerettag