Március 23. a lengyel-magyar barátság napja.

Talán nincs olyan hely a világban, ahol ne tudnának a lengyelek és magyarok világra szóló barátságáról, amely több háborúban is átsegítette a feleket a nehéz időszakokon. Debrecen szerepe ebben a barátságban sokféleképpen nyilvánult meg a múltban. Egyik, és talán legjelentősebb része – az emberi kapcsolatok mellett – a sportban keresendő. Lássuk, hogyan indult a „sportbarátság”.

Az 1867-ben alapított Debreceni Torna Egyletnek volt a cívisváros első futball csapata és Debrecenben ők mérkőztek meg 1912 pünkösdjén első ízben lengyel csapattal. Az ellenfél az akkori egyik legjobb lengyel alakulat, a lembergi Lwowski Klub Sportowy Pogon volt, a találkozókra – mert rögtön kétszer is összecsaptak – a Nagyerdőn került sor. Debrecen fejlődésben lévő sportéletének jót tett egy újabb „nemzetközi” összecsapás, amely igazából nem is nagyon számított nemzetközinek, hiszen – a debreceniek addigi ellenfeleihez, Bécshez, Eperjeshez, Kassához, Nagyváradhoz és Kolozsvárhoz hasonlóan – Lemberg városa is a Monarchia része volt akkoriban, hiszen Lwów akkoriban még Lemberg néven „futott”.

A hírekkel ellentétben a lengyelek a legjobb összeállításukkal érkeztek. Legjobb bizonyíték volt erre, hogy a keretükből hat játékos is tagja volt a galíciai válogatottnak, amit a Pogon kapitánya, Tad Koiber is megerősített a csapat Debrecenbe érkezését követően. A DTE nagyon készült a nagy érdeklődés övezte összecsapásokra, rendbe hozták a pályát, a tribünt és a nézőteret, hogy minden igényt kielégítsenek, valamint plakátok hirdették a lengyel csapat vendégszereplését.

Az első mérkőzésre május 26-án került sor 2000 lelkes néző előtt. A DTE a következő összeállítással várta a „lovagokat”: Kiss – Lóska, Dinich, Tolnai S., Tolnai J., Wohlrab, Antal, Lengyel, Dugó, Bach, Láng. A vendégek összeállítása a következő volt: Reiner – T. Kuchar, Williams, Misinski, K. Kuchar, Bartkiewicz, Marion, Romanowski, Löbl, Möller, W. Kuchar. A találkozó a vendégek fölényes győzelmével ért véget, miután 7-1-s félidőt követően 8-3-ra végeztek a felek.

A második összecsapásra másnap, azaz május 27-én került sor. A mérkőzést már kisebb érdeklődés övezte, de 1000 néző így is összegyűlt a nagyerdei pályánál. A Pogon itt sem kegyelmezett, ugyan „csak” 4-1 lett a végeredmény, de sokkal nagyobb volt a két csapat közti különbség. Összesítésben 12-4-re végeztek, a Pogon gólvágóját, Zygmund Löblt pedig a DTE azonnal szerződtette is játékos-edzőnek.

A következő debreceni érdekeltségű magyar-lengyel mérkőzésig 22 évet kellett várni, ekkor már a méltán híres Bocskay FC volt a cívisváros első számú csapata. Az ellenfél szintén a lembergi Lwowski Klub Sportowy  Pogon volt, amely immár ötszörös lengyel bajnoknak vallhatta magát. 1934 húsvétján Lengyelországban vendégszerepeltek a debreceniek és Lwówban kétszer is megmérkőztek a Pogonnal, amelyről a debreceni lapok revansot emlegettek. A Bocskay az Alberti – Vágó, Janzsó, Palotás, Gyulai, Keviczky, Markos, Vincze, Teleki, Eőry, Hevesi tizeneggyel állt fel.

A revans végül nem maradt el, a Bocskay visszaadta a 22 éve kapott kölcsönt, hiszen mindkétszer legyőzte lengyel vendéglátóját, előbb 2-0-ra, majd másnap 2-1 arányban.

Később is megmérkőztek a felek, eleinte Debrecen Válogatott néven „portyáztak” lengyel földön a cívisvárosi legények, majd – itt már képbe került a DVSC is – számtalanszor vívtak felkészülési- vagy hírverő mérkőzéseket is. Sőt, az első vidéki válogatott mérkőzésnek is Debrecen adott otthont, és ki más lett volna az ellenfél, mint Lengyelország válogatottja. Azon a találkozón testközelből láthatta a publikum a legendás Aranycsapat varázslatát.

A ma élők közül talán a Ruch Chorzów elleni 1998-as Intertotó Kupa párharc (0-3, 0-1) lehet emlékezetes, de sokszor csaptak össze egyéb mérkőzéseken is a debreceniek különböző lengyel csapatokkal. Ezek az alkalmak az idő múlásával egyre ritkábbak lettek, és a 2010-es években szinte egyetlen ilyen összecsapás sem volt, sokáig nem lehetett lengyel-magyar meccsen izgulni a cívisváros környékén. Azonban az elmúlt években ismét előkerültek ezek a találkozók. És immár nem csak felnőtt szinten van kapcsolat lengyel csapatokkal, hanem az Akadémia is kiveszi a részét ebből. Példának okáért 2023-2024-ben a Legia Warszawa elleni négy találkozó, vagy a 2022-es U12-es krakkói vendégszereplés is erről ad tanúbizonyságot.

Reméljük, a közeljövőben még több hasonló mérkőzésben lehet részünk, ezzel is ápolva az évszázados barátságot.

„Polak, Węgier, dwa bratanki!”