Különlegességek a Különleges Akadémián

Közzétéve: 2022.10.06.

Vad Tibor vagyok, testnevelő tanár és labdarúgó edző.

Gyermekkorom óta tudom, hogy felnőttként gyerekekkel és a sporttal szeretnék foglalkozni.
A pályafutásom kezdetén családommal 10 évet töltöttem Angliában, ahol szertorna edzőként találkoztam először a sajátos nevelési igényű gyerekek sport által való fejlesztésének lehetőségével ami nagyon magával ragadott mert az elért eredmények lenyűgözőek. Amikor hazatérésemet követően tudomást szereztem erről a lehetőségről, mindenképp részese szerettem volna lenni a programnak és örömmel fogadtam el a hozzám érkező felkérést. Szívügyem a Különleges Akadémia, mely Bronz csoportja mondhatom azt, hogy a szívem csücske!

2021 decembere óta van szerencsém foglalkozni a csoportba járó tanulókkal, mely idő alatt hatalmas áttöréseket sikerült elérnünk. A gyerekek szépen, összeszedetten dolgoznak, a szabályok betartása sem okoz már nagy nehézséget számukra, a foglalkozásainkra lelkesen eljárnak, szüleik, nagyszüleik pedig rendkívül hálásak a munkánkért, ahogyan mi is azért, hogy bizalommal fordultak hozzánk és legnagyobb kincseik, gyermekeik és unokáik fejlesztését ránk bízzák. Habár a lehetőségeik korlátozottak, a csapattagok ebben a barátságos közegben képesek felénk és egymás felé is nyitni, ami az autizmussal élő gyermekeknél hatalmas előrelépés.
Figyelmük a kezdeti állapothoz viszonyítva sokkal koncentráltabb, már nem terelődik olyan gyakran és mértékben, mint korábban. Minden egyes alkalommal öleléssel üdvözöljük egymást és így is köszönünk el egymástól, ami ékes bizonyítéka annak, hogy a testi közelség nemhogy nem jelent már problémát, de a köztünk kialakuló bizalomra fejlesztő hatással bír.
A kis csapatunk egyre fegyelmezettebb, összeszokottabb, viszont van még bennük bőven előcsalogatni való készség, képesség.

Sztori:
A különleges akadémia kezdeti edzéseinek egyikén találkoztam először egy kisfiúval, aki akkor még csak sírva mert bejönni a sportcsarnokba. Az edző kollégák javasolták, hogy hagyjuk csak az anyukája ölében, mivel még nem áll készen a közös munkára, jelenleg még bátortalan a körülötte felmerülő számos új inger miatt, amit még nem volt képes feldolgozni. Én a hallottak ellenére 10-15 perc elteltével megpróbáltam kapcsolatba lépni vele és örömmel konstatáltam hogy sikerült egy kicsit kettesben játszani. Egy kis rábeszélést és bíztatást követően a kisfiú partner volt abban, hogy egy picit labdázzunk, ami óriási sikernek számított.
Az említett kisfiú sajnos egészségügyi kihívásai miatt kiskorában nagyon sokat volt korházban és a régi rossz emlékek miatt már egy folyosón való közlekedés is óriási traumát jelentett számára. Későbbiekben, hogy ezt elkerüljük és fejlődését ezzel is támogatni tudjuk, biztosítottuk számára az oldalsó bejáraton való zavartalan közlekedést.

Az első edzéseken csak a legegyszerűbb feladatokat tudta értelmezni, DE mára már eljutottunk odáig, hogy egyedül végig tud menni az épített pályákon és komoly összetett feladatokat is önállóan végre tud hajtani.
Remélem a jövőben is tudjuk tovább folytatni a közös munkát, hogy egymástól tanulva, hasznos tapasztalatokat szerezhessünk. Ezen az úton haladva pedig a célunk az, hogy minél több gyerek átélhesse a Különleges Akadémia által biztosított foglalkozások során szerzett pozitív élmények és az ezzel járó fejlődés okozta mindennapos előnyöket.

Hálás köszönettel tartozunk a Város Vezetésének, a Labdarúgó Akadémiának ,Sportcentrumnak és a Tankerületnek, hogy ilyen csodálatos környezetben lehetőséget biztosítanak a munkánkra és ezzel eme kiváló ügy mellé álltak.