Szerző: kerekesz

Az MTK és a Budapest Honvéd mögött a harmadik helyet szerezte meg a Debreceni Labdarúgó Akadémia U19-es csapata a kiemelt bajnokságban. Szatmári Csaba vezetőedző értékelte a szezont a debsport.com-nak.

– Ezzel a csapattal második éve dolgozunk együtt, már az U17-ben is én irányítottam a gárdát, szinte ugyanazzal a kerettel kezdtük meg a felkészülést – fogalmazott Szatmári Csaba. – Az U19 már úgymond az utolsó lépcsőfok az utánpótlásban, innen a következő lépés a felnőtt bajnokság. Az előző évhez képest próbáltuk finomítani a játékot, sokat gyakoroltuk az átmeneteket, gyorsabban menjünk át védekezésből támadásba, illetve labdavesztés után minél hamarabb visszarendeződjünk. Nagy hangsúlyt fektettünk a posztspecifikus képzésre, hetente kétszer minden játékos a saját posztjából adódó feladatokat gyakorolta. Játékrendszer tekintetében már azt a felállási formát, formákat igyekeztünk elsajátítani, amit a második és első csapat is játszik, ezáltal azok a játékosok, akik odakerülnek, könnyebben beilleszkedjenek a felnőtt gárdák játékrendszerébe. Sokat beszélgettünk kollégámmal, Dombi Tiborral együtt edzések, mérkőzések előtt, után a fiúkkal próbáltuk átadni nekik a tapasztalatainkat. A játékosok minden edzésen igyekeztek százszázalékos teljesítményt nyújtani, csak betegség, sérülés esetén hiányoztak, jó hangulatban teltek a foglalkozások, de alapvető elvárás nálam a fegyelem, szerencsére ezen a téren sem volt senkivel probléma. Csapatszinten és egyénileg is tapasztalható volt a fejlődés, a tavalyi „gyerekek” tavaszra nagyot léptek a felnőtt futball felé. Az edzőmeccseken nyújtott jó teljesítmény – felnőtt együttesek ellen játszottunk – bizakodásra adott okot a bajnokságra nézve. A nyolccsapatos kiemelt U19-es bajnokságában szerepeltünk, itt nem a sikeres szereplés volt az elsődleges cél, de úgy gondolom, ebben a korban már meg kell tanulniuk eredményesen futballozni. Azt tudni kell, nagyon kiegyenlített volt a mezőny, nem voltak könnyű mérkőzések, bárki győzhetett bárki ellen, minden egyes pontért meg kellett küzdenünk. Nagyon sok jó mérkőzést játszottunk, a bajnok MTK elleni idegenbeli találkozónkat kiemelném, végig vezettünk, csak a 93. percben tudtak egyenlíteni a kék-fehérek. Az a 90 perc olyan ritmusban zajlott, ami már egy NB-II-es bajnoki szintjét is megütötte. Amiket edzéseken gyakoroltunk, viszont láttam a pályán, az adott mérkőzésekre kidolgozott taktikát igyekeztek betartani a fiúk, ez megmutatkozott eredményesség terén is. A harmadik helyen zártuk a bajnokságot, amihez minden játékos hozzátette a maga kis szeletét, igazi csapatként funkcionáltunk, egységesek voltunk, a fiúk nem csak a pályán, azon kívül is jól megértették egymást, egy nagyszerű közösséget alkottak. A sikeres szerepléshez kellettek azok a játékosok is, akik már az első csapat ajtaján kopogtatnak, gondolok itt Pintér Ádámra, Szabó Árpádra, Gyönyörű Gergőre vagy Burai Erikre. Szezon elején még Zsóri Dani és Bárány Donát nálunk játszottak, huzamosabb ideig vezettük is a tabellát, de úgy gondolom, ha rájuk folyamatosan számíthatok, előrébb is végezhettünk volna a tabellán, viszont gyakran léptek már pályára a fiókcsapatban, illetve Zsóri még az NB I-ben is letette a névjegyét. Összességében elégedett vagyok a szereplésünkkel, főleg a harmadik hellyel, egy-két mérkőzés után maradt bennem hiányérzet játékminőségég terén, többet birtokolhattuk volna a labdát, gyorsabbak lehettek volna az átmenetek. A szünet nem lesz túl hosszú, mivel az első csapat kerete nem volt teljes, a nagyterületű játékokban besegítettünk, illetve a kis Lokiban az osztályozón is játszottak néhányan, így később kaptak szabadságot a fiúk. A következő bajnokságot – egy-két játékos kivételével – szinte mindenki az NB-III-as csapatban kezdi meg, csak két hét pihenőt kaptak, július elsején már folytatódik a munka. Azt, hogy a jövőben melyik korosztályt fogom irányítani, egyelőre nem tudom megmondani, ez hamarosan kiderül. Szeretném megköszönni edzőkollégáim, Dombi Tibor, Téglási Gábor, Fekete Róbert, Mező József, illetve az erőnléti és mentáltrénerek segítségét. Köszönet a fiúknak az egész éves munkáért, mindenkinek jó pihenést kívánok.

A Danone idén is megrendezte a világ legnagyobb, FIFA által is elismert, U12-es csapatok számára kiírt focikupáját a Magyar Labdarúgó Szövetség támogatásával. Tizenkettő régióban, összesen 96 csapat mérkőzött meg.

Ahogy arról beszámoltunk, május 6-án a Debreceni Labdarúgó Akadémia U12-es csapata nyerte meg a debreceni regionális döntőt, így bejutott az országos fináléba, amit tegnap rendeztek Budapesten. A tét az volt, hogy amelyik csapat győz, kiutazhat a 2019. október 12-én Barcelonában rendezendő nemzetközi döntőre, és Magyarországot képviselheti.

A mieink ezúttal is jól teljesítettek, hiszen az Érdet 6-0-ra, a Kecskemétet 2-0-ra győzték le, míg MTK ellen gól nélküli döntetlent játszottak, és így bejutottak a döntőbe, ahol az ETO FC Győr volt az ellenfele. A finálé 1-1-es döntetlennel zárult, következtek a büntetők, amit a győriek nyertek meg 2-0-ra.

Nehéz szezonon van túl a Debreceni Labdarúgó Akadémia U17-es csapata, hiszen nagy teher hárult rá, az első hatban kellett végeznie a bajnokságban a biztos bennmaradáshoz. Végül a remek hajrának köszönhetően a negyedik helyen zárt a gárda, amelynek vezetőedzője, Joó Zsolt értékelt a debsport.com-nak.

– Szinte változatlan kerettel kezdtük meg a hathetes nyári felkészülést, annyiban történt változás, hogy három 2003-as születésű játékos csatlakozott hozzánk – kezdte az értékelést Joó Zsolt. – A megszokott mederben dolgoztunk, gyakran napi két edzés szerepelt a programban, kiemelt figyelmet kapott az akadémia által meghatározott képzési célok megvalósítása, ami kiterjedt a taktikai, technikai, fizikális és mentális képességek fejlesztésre. Az egyéni képzéseken a technika képességek fejlesztése volt a fő szempont, míg a poszt specifikus képzéseken – a nevéből adódóan – a posztoknak megfelelő technikai és taktikai elemek elsajátításán dolgoztunk. A csapatrész edzéseken a “vonalak” együttműködése kapott hangsúlyt, míg a csapatedzéseken a komplex csapattaktika kapott kiemelt szerepet. A fizikális fejlesztést konditeremben és természetesen a pályán (erőnléti edzővel) végeztük, az összes játékosnál minden egyes edzést és mérkőzést mértünk, figyelemmel kísértük ki milyen minőségben dolgozik az adott napon. Ez több szempontból is nagyon fontos volt, hiszen így a játékosokat tudtuk szembesíteni az adott teljesítményükről, legyen az akár negatív, akár pozitív, illetve mi edzők is visszajelzést kaptunk, hogy az edzés elérte-e azokat a fizikális célokat, amiket meghatároztunk. A mentális felkészítést az akadémia szakemberei segítségével végeztük, a játékosok heti egyszer mentáltréningen vettek részt, valamint több alkalommal egyéni beszélgetésekre is sor került, ráfókuszálva az adott játékosra. Úgy gondolom, jól sikerült a felkészülés, a kitűzött feladatokat elvégeztük, összességében elégedettek lehettünk. Egy nyolccsapatos elit bajnokságban szerepeltünk, ahol kiemelt figyelmet kapott az eredményesség, nem azért mert mi erre szerettük volna helyezni a hangsúlyt, hanem a versenykiírás és a bajnokság lebonyolítása miatt. A nyolc csapatból – a világon az utánpótlásban egyedülálló módon – a hetedik rájátszást játszik, míg az U16 és az U17 összesített eredménye alapján a nyolcadik helyen végző gárda kiesik. Az idei szezonunkat három részre bontanám: az első harmada sajnos nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, a játékunk rendben volt, a stílusjegyeink felismerhetőek voltak, de a védekezésünkkel akadtak problémák, ami a kapott gólok számában meg is mutatkozott, ezáltal a várt eredmények is elmaradtak. A második harmadban már valamennyire sikerült ezeket a problémákat orvosolni és elkezdetünk eredményesebben szerepelni. Az utolsó részben pedig teljesen összeállt a csapat, ez nem csak játékban, hanem eredményességben is megmutatkozott. Ezt bizonyítja, hogy az utolsó négy mérkőzésen tíz pontot szereztünk, ami külön öröm volt számomra, hogy még gólt sem kaptunk. Fontos még kiemelni, hogy sok mérkőzésen több fiatalabb játékost is szerepeltettünk, volt, amikor a kezdő csapatban öt 2003-as születésű srác volt a pályán, ami példátlan a bajnokságban. Az igazsághoz viszont hozzátartozik, hogy sok problémával küzdöttünk egész évben, sajnos sérülések hátráltattak minket, kevés olyan mérkőzés volt, mikor a legerősebb csapattal tudtunk volna felállani. Ez viszont azt is bizonyítja, hogy az U17 egy remek korosztály, sok értékünk van, mindenki hozzá tudott tenni a céljaink eléréséhez. Az utolsó fordulóban elbírták a nagy terhet, az ezüstéremre pályázó MTK ellen sikerült nyerni úgy, hogy négy meghatározó játékosra nem számíthattam, le a kalappal a teljesítményünk előtt, nagyon büszke vagyok a játékosokra. Összességében a helyezésünkkel elégedett vagyok, negyedikek lettünk, de maradt bennem hiányérzet, az első harmad teljesítménye miatt. A játékosok már megkezdték szabadságukat, hosszú és nagyon nehéz idényen vannak túl, szükségük van a kikapcsolódásra, feltöltődésre, de csak két hét a teljes pihenőjük, a második kettőre már feladatokat kaptak, hogy a július 15-én induló felkészülést magasabb intenzitással tudjuk kezdeni. Felmérésekkel, tesztekkel fognak telni az első napok, majd elkezdjük a munkát, a csapattaktikai elemek továbbfejlesztése, az egyéni és a posztspecifikus képzés kap kiemelt szerepet, az akadémiai programnak megfelelően. Szeretném megköszönni kollégáimnak: a pályaedzőnek, Kerekes Zsombornak, a kapusedzőknek, Téglási Gábornak, Fekete Róbertnek, az erőnléti edzőnek, Száraz Ádámnak, illetve a mentáltrénernek, Bíró Zsoltnak az egész éves munkáját. Mind a gyerekeknek, mind az akadémia dolgozóinak jó pihenést kívánok

Ötödik helyen végzett a kiemelt U16-os bajnokságban a Debreceni Labdarúgó Akadémia csapata. A gárda vezetőedzője, Sándor Csaba értékelte a szezont.

– Nyáron vettem át az U16-os csapat irányítását, de a keret nem volt idegen számomra, több játékost személyesen ismertem, illetve sok mérkőzésüket láttam, képben voltam képességek tekintetében – kezdte Sándor Csaba a debsport.com-on. – Tehetséges korosztálynak tartottam a 2003-as társaságot, de igazából a közös munka, az edzések során ismertem meg a fiúkat, úgy gondolom, a szezon végére nagyon jól összehangolódtunk. A felkészülés során az akadémiai programnak megfelelően zajlottak az edzések, amihez hozzátettem a saját elképzeléseimet is. Nagyon sokat és keményen dolgoztunk, a fiúk az első perctől kezdve nagy elánnal vetették bele magukat a munkába, amit kértem tőlük, becsületesen elvégezték, fizikálisan, mentálisan, technikailag és taktikailag sokat fejlődtek. Nagy utat jártunk be, ha megnézzük, honnan indultunk és hová jutottunk, elmondhatjuk, komoly szintet léptünk, elégedettek lehetünk, de nem dőlhetünk hátra. A bajnokságot nem kezdtük túl jól, az elején voltak problémáink, három meghatározó játékosunk az U17-es csapatban játszott. Bényeire, aki szerintem az ország legjobb védekező középpályása korosztályában, illetve Fűzfőire és Talpallóra sem számíthattam az első fordulókban, de bizonyították, megütik az idősebbek szintjét is. Ennek volt előnye, hiszen azok a játékosok is több lehetőséget kaptak, akik a posztjaikon játszottak. Maga a bajnokság kiegyensúlyozott és kiélezett volt, a csapatokkal jól ismerjük egymást. A kezdeti problémák után fokozatosan javult a játékunk, szoros mérkőzéseket játszottunk, egyedül a Ferencváros ellen szenvedtünk nagyarányú vereséget. A Honvédot, amely kimagaslott a mezőnyből, veretlenül végzett az első helyen, háromszor is megszorongattuk, az utolsó találkozón 3-1-re vezettünk ellene, de a végén nem sikerült pontot szereznünk. A fiatalabb, U15-ös korosztályból többen lehetőséghez jutottak, mindannyian megállták a helyüket, Fábián, Sipos, Tóth Balázs, Kuszkó jó teljesítményt nyújtottak. A játékkal összességében elégedett vagyok, eredményességben és helyezésben maradt bennem hiányérzet, akár a dobogón is végezhettünk volna, de ezektől sokkal fontosabb, hogy a játékosok fejlődtek és ez a cél a képzésben. A srácok már megérdemelt szabadságukat töltik, július 15-én kezdjük újra a munkát, de a szünetre is kaptak feladatokat. Fontos, hogy fizikálisan ne épüljenek le az egy hónap alatt. Hamarosan elkezdjük összeállítani az edzésprogramot, lekötünk felkészülési mérkőzéseket. Sok munka vár még ránk, hogy minél magasabb szintet érjünk el, az egyéni képzés mellett a technikai, csapattaktikai feladatokra is nagy hangsúlyt fektetünk, próbáljuk tovább tökéletesíteni a játékunkat. Köszönöm Száraz Ádám, valamint a kapusedzők, Téglási Gábor és Fekete Róbert, az U15 edzőjének, Szűcs Jánosnak és a rehabilitációs edzőknek a munkáját, illetve a szülők támogatását. Mindenkinek jó pihenést kívánok nyárra!

Hatodik helyen végzett a bajnokságban a Debreceni Labdarúgó Akadémia U15-ös csapata, emellett részt vett a Németországban rendezett rangos tornán, amelyen mindössze két gólt kapott. A gárda vezetőedzője, Szűcs János értékelte a szezont a debsport.com-on.

– A nyolcadik forduló után, bajnoki szezon közben vettem át a csapat irányítását, így október 15-én kezdtük meg a közös munkát – kezdte Szűcs János. – A gárda egy rosszabb sorozatban volt, így fontos feladat volt számomra, hogy felrázzam a társaságot, illetve a csapategységet is megszilárdítsuk. Tudtunk változtatni, ezt bizonyították az eredmények, és pályán kívül is sikerült egymásra találnunk a fiúkkal. Elsősorban a védekezésünket kellett rendbe tenni, mert úgy ítéltem meg, hogy sok gólt kapott a csapat. Úgy gondolom, hétről hétre fejlődtünk, egyre stabilabbak és tudatosabbak lettünk, egy nyolc meccses veretlenségi sorozatot produkáltunk, ami fokozatosan adta vissza a játékosok önbizalmát. Egy jó őszt zártunk, az edzések és a mérkőzések közben megismertem a társaságot, a fiúk alkalmazkodtak ahhoz a munkamorálhoz, amit elvárok a mindenkori csapatomtól. Minden téren előreléptünk, tisztább lett a játékunk, amit a kevés büntetőlap igazol. Annak ellenére, hogy keményen dolgoztunk a hétköznapokon, az edzések jó hangulatban teltek, kialakult egy erős csapategység. Nagy tervekkel kezdtük a téli felkészülést, viszont egy betegséghullám keresztülhúzta elképzeléseinket, sokszor csak kis létszámmal tudtam dolgozni, ez átírta az eredeti edzésprogramot. Szinte csak a tavaszi rajtra tudtunk „kiegyenesedni”, azonban folyamatosan nélkülöznöm kellett három-négy játékost, akik az U16-os korosztálynál készültek és futballoztak. Ez a fejlődésüket szolgálta, nagy öröm számomra, hogy Sándor Csaba kollégám összességében elégedett volt a srácok teljesítményével. Tavasszal már nem tudtunk kiegyensúlyozottak lenni, de ettől függetlenül büszke vagyok a fiúkra, minden mérkőzésen, nagy akarat, szervezettség és sportszerűség jellemezte a gárdát. Voltak nagyon jó meccseink, természetesen gyengébbek is, de ezeken a találkozókon is volt tartása a csapatnak, egyszer sem fociztak le minket. A 16 csapatos bajnokságot a hatodik helyen zártuk, ami mindent összevetve, reálisnak mondható. A szezon ezzel még nem ért véget számunkra, hiszen Németországban vettünk részt egy nemzetközi tornán, lengyel, fehérorosz és német csapatokkal mérkőzhettünk meg. A fiúk szépen helytálltak, legjobb teljesítményt a Dinamo Minszk ellen nyújtottuk, egy parázs, kemény mérkőzésen sikerült 1-0-ra győznünk. A srácok saját bőrükön tapasztalhatták meg, hogy a fehérorosz gárda merőben más futballkultúrából érkezett, a durvaságtól sem riadnak vissza. Megmérkőztünk a nagynevű Arminia Bielefelddel is, bár egygólos vereséget szenvedtünk, de véleményem szerint jobbak voltunk, játékban felülmúltuk őket. Összegezve a tornát, nagyon hasznos tapasztalatokat szereztünk. Egy hónap szünet következik, bízom benne, a fiúk kipihenik az iskola, az edzések, a mérkőzések és az utazások fáradalmait, majd július 15-én kezdjük a munkát. Míg a védekezést sikerült stabilizálni, addig a támadójáték időnként akadozott, a helyzetkihasználás terén is maradt bennem hiányérzet. Bár őszhöz képest fejlődtünk a támadások felépítésében, kapu előtt sokszor voltak rossz megoldások, ezen mindenképp változtatnunk kell. Ezek általában technikai hibákból adódtak, illetve nem voltunk elég higgadtak a befejezéseknél, így a felkészülés alatt ezek hatékonyabbá tételére nagy hangsúlyt fogunk fektetni. Lesznek távozó és érkező játékosok, de nagy mozgásra nem számítok. Köszönöm Mező József, Téglási Gábor, Fekete Róbert, Kun Ádám, Gulácsi Bence, Kolozsi Gergő, Komoróczy Zoltán és Takács Dániel munkáját, akik szintén mindent megtettek a játékosok fejlődéséért. A DLA minden játékosának, dolgozójának jó

Hétvégén két csapattal vett részt a Hajdúnánáson rendezett XIII. Pharma Sano Kupán a Debreceni Labdarúgó Akadémia U8-as korosztálya.

A 18 csapatos tornán a Kovács Krisztián által vezetett gárda egyik fele a harmadik helyen végzett, míg a másik megnyerte a kupát. A torna legjobb játékosa lett Tóth Vilmos, a torna legtechnikásabb játékosa pedig Lakatos Máté lett.

Ahogy arról beszámoltunk, egy első és egy harmadik helyezéssel zárta a hétvégén megrendezett Pharma-Sano gyermek labdarúgó-tornát U8-as csapatunk. Remekelt az 2010-es korosztályunk is, amely szintén két csapattal vett részt a küzdelmekben.

Az Opre Gergely által vezetett két gárda bejutott a döntőbe, elhódítva ezzel a torna első és második helyét. Különdíjakból kettő is jutott a debreceni legényeknek, hiszen a torna legjobb játékosa Kis Vilmos lett, míg a legtechnikásabb játékosnak Császár Márkot választották.

A csapat tagjai: Császár Márk, File Gábor, Grega Dávid, Hermann Dávid, Kósa Marcell, Kis Vilmos, Nagy András Zsolt, Sápi Levente, Szabó Krisztián, Szálkai Ákos, Téglási Gábor, Tóth-Korcsmáros Lajos. Edző: Opre Gergely.

A torna legtechnikásabb játékosa, Császár Márk

A torna legjobb játékosa, Kis Vilmos

Mint arról beszámoltunk, kedden, délután fél négykor az UEFA svájci központjában, Nyonban megtartják az Európa-liga első selejtezőkörének sorsolását.

Az Európai Labdarúgó Szövetség nemrég csoportokba sorolta a kiemelt és a nem kiemelt csapatokat, így öt együttesre csökkent a DVSC lehetséges ellenfeleinek száma.

A következő csapatokat kaphatjuk holnap:
FK Tobol Kosztanaj (kazah)
FK Kukësi (albán)
FCSB (régebben FC Steaua Bucuresti, román)
FK Csukaricski (szerb)
Maccabi Haifa (izraeli)

Negyedik helyen végzett a Debreceni Labdarúgó Akadémia U14-es csapata a kiemelt bajnokságban, de mindössze egy ponttal marad le a dobogóról. Emellett a szezonban a gárda elért egy nagy sikert, hiszen Horvátországban megnyerte az erős mezőnyt felvonultató Umag Trophy elnevezésű tornát. A csapat vezetőedzője, Garamvölgyi Péter értékelte az elmúlt egy évet.

– Az U13-as régiós bajnokság veretlen megnyerése jó ajánlólevél volt az országos U14-es küzdelemsorozatra nézve, tudtuk, hogy jó úton járunk, de azzal is tisztában voltunk, minden téren szintet kell lépnünk, komolyabb megmérettetés vár ránk az idei szezonban – nyilatkozta Garamvölgyi Péter a debsport.com-nak. – Büszkén mondhatom, szintet léptünk, nagybetűs csapat lettünk. Kicsit átalakult a keret, voltak távozók, érkeztek játékosok, akik hamar beilleszkedtek, felvették a tempót, hozzá tudtak tenni a sikeres szerepléshez. A felkészülés a korosztálynak meghatározott program keretében zajlott, Kerti Leventével és Dobó Viktorral irányítottuk az edzéseket, minden feltétel adott volt az akadémián a sikeres és hatékony munkához. Nagy hangsúlyt fektettünk a különböző taktikai elemek, játékhelyzetek gyakorlására, hogy minél magasabb szintet tudjunk elérni. Mindezek mellett fontos szempont volt az egyéni képzés, minden játékossal külön-külön is sokat beszélgettünk kollégáimmal, ezzel is jelezve feléjük, számunkra mindannyian fontosak. A gyerekek fogékonyak voltak, hamar elsajátították a tanultakat, amiket jól és tudatosan alkalmaztak a pályán. Az edzéseken, felkészülési mérkőzéseken nagy akaratról és alázatról tettek tanúbizonyságot, maximális odaadással, koncentrációval dolgoztak. Egyénileg sokat fejlődtek, természetesen nem azonos ütemben, de ez az életkori sajátosságból adódik. Csapatszinten is nagyot léptünk előre, maximálisan elégedett vagyok az elvégzett munkával. A bajnoki mérkőzéseken jó teljesítményt nyújtottunk az egész szezon alatt, voltak könnyebb és nehezebb meccsek, a játék sem mindig volt gördülékeny, ebben az életkorban nem várható el egyenletes teljesítmény. A mérkőzések többségén domináltunk, mikor vesztesen hagytuk el a pályát, akkor is saját játékunkat, stílusunkat tudtuk játszani, és ez nagyon fontos. Voltak nagyon magas színvonalú találkozóink, kimagasló egyéni teljesítmények, ami viszont állandóan jellemző volt, a fiúk nagy akarattal ás elszántan futballoztak. A tavaszi szezon elején kisebb hullámvölgybe kerültünk, nem úgy sikerültek eredmény szempontjából a mérkőzések, ahogy azt terveztük. A gyerekek mentális erejét bizonyítja, hogy hamar talpra tudtak állni, nemcsak kijöttünk a hullámvölgyből, hanem egy tízmeccses veretlenségi sorozattal zártuk a bajnokságot. A szám szerinti eredménynél viszont fontosabb: csapatként funkcionáltunk. Az már csak hab a tortán, hogy ez hatékonysággal párosult. Szerettünk volna odaérni a dobogóra, ami nagy fegyverténynek számított volna, sajnos nem sikerült, de egészében nézve a bajnoki szereplést, a teljesítményt, számomra dobogós a csapat. Egy komoly nemzetközi tornán vettünk részt Horvátországban, sorozatmérkőzéseken is megmutattuk a 2×25 perces találkozókon, hogy egységesek vagyunk, egymásért, a csapatért küzdünk, eredményesek vagyunk. Az umagi tornán nyújtott teljesítményre nagyon büszkék vagyunk, a fiúk nagy energiákat mozgósítottak, hogy elhódítsuk a kupát. A tornagyőzelem még egységesebbé kovácsolta a társaságot, nagy lökést, plusz erőt adott a bajnokságra nézve. Pozitív számomra, hogy azok a játékosok, akik időnként gyengébben teljesítettek, meg tudtak újulni, természetesen, ehhez kellettek a társak és mi edzők is. Jó érzéssel töltött el, hogy az egyéni érdekeket háttérbe szorítva, mindenki a csapat érdekét tartotta szem előtt, ez a kiváló közösségi szellem eredménye. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy a korosztályos válogatott előválogatójára csapatunkból hat játékost meghívtak, és olyannyira nem vallottak szégyent a fiúk, hogy a legjobbak közé játszották be magukat. A szezon véget ért, a gyerekek megkezdték megérdemelt pihenőjüket, fontos, hogy kikapcsolódjanak, feltöltődjenek, erőt gyűjtsenek, mert augusztus elejétől sok és nehéz munka vár ránk. Nagyjából ezt már vázoltuk a srácoknak, lesznek időszakok, amikor napi két edzéssel készülünk. Minél nagyobbak lesznek, úgy nőnek meg az elvárások, egyre komplexebb feladatok várnak rájuk, amiknek meg kell felelniük. Az egyéni képzés mellett a csapatjáték tökéletesítésén, a különböző játékhelyzetek minél jobb megoldására fektetjük a hangsúlyt, cél, hogy mindezeket tudatosan alkalmazzák, minél szélesebb ismeretekkel rendelkezzenek. Gratulálok a játékosoknak a szezonhoz, nagyon büszke vagyok rájuk, jó pihenést kívánok nyárra. Köszönöm Kerti Levente, Dobó Viktor és fitnessedzőnk, Komoróczy Zoltán munkáját, együtt jó csapatot alkotunk, jól tudunk együtt dolgozni, nekik köszönhetően sikerült eredményesnek lennünk. Szeretném megköszönni a szülőknek is az egész éves támogatást.

– Komoly változás volt idén, hogy az előző évhez képest már teljes pályán 10+1-es bajnokságban szerepeltünk, így a legfontosabb feladatunk az átállás volt a nagypályára – nyilatkozta dr. Fikker Ferenc a debsport.com-nak. – Ez nem ment zökkenőmentesen az életkori sajátosságok miatt. Zömében alacsony termetű játékosok vannak a csapatban, nehezebben ment a nagyobb terület lefedése, illetve fizikálisan is bele kellett erősödni az új rendszerbe, hiszen a játéktér már 33 méterrel hosszabb. A technikai képzés mellett nagy hangsúlyt fektettünk a specifikus feladatokra, mint a labdakihozatalok, a letámadás, emellett a különböző játékhelyzetek elsajátítására és a taktikai elemek gyakorlására. A gyerekek nyitottak voltak, jól fogadták az újat, fokozatosan hozzászoktak a nagyobb pályához. Annak ellenére, hogy nehezen ment az átállás, alázatosan, nagyon jó szellemben dolgoztak a fiúk, becsülettel, százszázalékos intenzitással végezték a feladatokat, elégedett vagyok a hozzáállásukkal és a teljesítményükkel. A bajnoki szereplésünk első felére rányomta a bélyegét, hogy nehezebben ment az átállás, de a szezon második részében már viszontláttam azokat, amiket gyakoroltunk, az edzéseken tanultakat jól ültették át a játékba, tudatosan alkalmazták. Ez már az eredményekben is visszatükröződött, a negyedik helyen zártuk a bajnokságot. Szerettünk volna a dobogón végezni, de nem ez volt a cél, inkább a képzésre koncentráltunk. Több tornán is szerepeltünk, jó volt látni, hogy felszabadultan, könnyedén játszottunk. Részt vettünk Horvátországban az umagi tornán, ami nagyon hasznos volt a fejlődés szempontjából, erős csapatok ellen játszottunk. Összességében, az átállás nehézségei ellenére elégedett vagyok a bajnoki mérkőzéseken és a tornákon nyújtott teljesítménnyel. Számunkra véget ért a szezon, befejeztük az edzéseket, a gyerek hosszabb pihenőt kaptak, majd augusztusban kezdjük újra a munkát. Egyik fontos feladatunk lesz a nagypályás játék megszilárdítása, a technikai, taktikai elemek tökéletesítése, mindezek mellett az akadémia szakmai programjának megfelelően folytatódik a képzés, lesznek új játékosok, akiket beépítünk a csapatba. Jó pihenést kívánok a srácoknak, köszönöm az egész éves munkájukat, a szülőknek a támogatást.

Eldőlt, hogy együttesünk június 26-án, szerdán 18 órakor az ukrán FK Minaj ellen is játszik egy felkészülési mérkőzést Pallagon. A mindössze 2015-ben alapított gárda az előző szezonban az élen végzett a harmadosztályú bajnokságban.

Mint arról már beszámoltunk, a tervek szerint a Loki jövő hét szombaton lép pályára először edzőmeccs keretében, hamarosan beszámolunk róla, melyik gárda lesz az ellenfél.

Június 29-én két találkozóra kerül sor itthon: a DVTK és a Vác ellen. Július 4-én kétszer is megmérkőzünk a szlovák első osztályban szereplő MFK Michalovce együttesével, július 13-án vagy 14-én pedig a Békéscsaba lesz az ellenfél. Egy héttel később a Kazincbarcikát fogadjuk, 27-én pedig a Kisvárda ellen mérkőzünk meg abban az esetben, ha a sorsolás során az első 4-5 fordulóban nem találkozunk velük az NB I-ben.

A hazai mérkőzések minden esetben zárt kapusak lesznek.

A DVSC 22 esztendős belső védője, Pávkovics Bence is tagja volt a nemzeti keretnek, amely Azerbajdzsánt idegenben 3-1-re, míg Walest hazai pályán 1-0-ra győzte le. A Loki labdarúgója sajnos nem kapott lehetőséget Marco Rossi szövetségi kapitánytól, de a Hajdú-bihari Naplónak elmondta, remek élményekkel gazdagodott.

– Ugyan nem léphettem pályára, de már maga a meghívó is előrelépés. Remek idényt zártunk a Lokival, az, hogy számításba vettek a válogatottban, ennek a gyümölcse. Fantasztikus élmény volt együtt edzeni például Gulácsival, Szalaival, vagy épp Dzsudzsákkal. Mindenki nagyon segítőkésznek bizonyult. Volt alkalmam megismerni Marco Rossi szövetségi kapitányt, aki egy roppant szimpatikus ember, és azt hiszem, ő is elégedett volt azzal, amit a tréningeken nyújtottam. Azért dolgozom, hogy legközelebb is meghívjanak, és a pályán is bizonyíthassak. Fontos pontokat szereztünk, a sikerrel megvívott meccsek után pedig a közös ünneplés is örök emlék marad – zárta szavait Pávkovics Bence.

HB